Kékesi Rita, az SzVSz Kft. gazdasági vezetője. Dolgozó nő, feleség, anya, barát, az édesanyjáról gondoskodó gyermek. Mindig is a reál tárgyak vonzották, kiváló problémamegoldó, de mint mondja, sosem kereste a kihívásokat, azok találtak rá. Barátságos személyisége és értő figyelme miatt gyorsan bizalmukba fogadták kollégái, akik előtt az ajtaja mindig nyitva áll. Az önkormányzati cég előtt a banki szférában dolgozott, de nem bánta meg, hogy váltott. Karrierről, értékekről, kihívásokról beszélgettünk.
– Hogyan került a számok bűvöletébe, a banki szektorba?
– Az édesanyám dolgozott pénzintézetnél, a „Fehérház” alatti első kis takarék vezetőjeként. Amióta az eszemet tudom, láttam, hogy folyamatosan tanul, és a számokkal foglalkozik. Nyolcadikosként egyértelmű volt, hogy a Közgébe jelentkezem. Később informatikus közgazdász lettem, így közel áll hozzám az informatika is, ma is szívesen térképezek fel új programokat, de inkább a gazdasági rész vonzott. A Közgé elvégzése után a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet központjába jelentkeztem, ahol több mint 17 évet dolgoztam és nagyon szerettem. Bérszámfejtéssel kezdtem és a TB ügyintézői tanfolyam elvégzése után TB és MÁK kifizetőhelyi feladatokat is elláttam. Aztán egyre több számviteli feladat is megtalált. Az ikreim 15 hónaposak voltak, amikor visszamentem dolgozni, a gyerekeknek is jót tett a társaság, és én is hasznosabbnak éreztem magam. A Hitelszövetkezet és a Szegvári takarék összevonása után pénzügyi, számviteli és kontrolling-vezető lettem. Majd még egy összeolvadás következett, ami sok munkával járt. A banki szektor elvárásainak megfelelően az IFRS mérlegképes könyvelői képesítést is meg kellett szerezni, így tanulhattam ismét. Nem rettentem meg a feladatoktól, szeretem a kihívásokat, bár ezeket soha nem én kerestem.
– Hogyan vezetett az út a bankból az SzVSz-hez?
– A takarékok összeolvadásával nem kellett annyi vezető, a munkákat is csoportosították. Többen hamarabb váltottak, én viszonylag sokáig kitartottam, kaptam két ígéretes ajánlatot, aztán a harmadikat fogadtam el. Így kerültem az önkormányzati céghez. Nagy kihívást jelentett, leginkább a különböző tevékenységek miatt. Nem mondom, hogy nem voltak álmatlan éjszakáim az elején, de igyekeztem megfelelni a feladatnak, leginkább magam miatt. A gépem mindig elérhető otthonról, amit leginkább évzáráskor veszek igénybe. Most már igyekszem tartani az egyensúlyt a munka és a magánélet között. A beszámoló és az üzleti terv készítésekor van dömpingmunka. Csapatjátékos vagyok, leginkább a cég hátterét adom.
– Az anyaság is egy csapatmunka, hiszen ikreket nevelnek…
– Igaz, és értük is meg kellett küzdeni. Nagyon vágytam az anyaságra, ezt mindenképpen szerettem volna megélni. Nem tudom összehasonlítani, mennyivel nehezebb az ikrekkel, mert nincs viszonyítási alapom. Nekünk ez így természetes. Egyforma neműek, egyforma igényűek, mégis különböznek. Azt sajnálom egy kicsit ebben az ikerségben, hogy nem tudtam többet adni nekik magamból.
– Nehéz volt visszarázódni a munkába, volt családi támogatás?
– Nagyon nehezen kérek segítséget, próbálok mindent magam megoldani. A takarékos időszakban és itt az SzVSz Kft-nél is sok feladatot vettem át, de nem hívogattam az elődjeimet, hogy segítsenek. Addig kutakodtam, kerestem, amíg ki nem építettem a saját rendszerem. Nem azért, mert kisebbnek érzi magát valaki, ha segítséget kér, hanem mert magamnak járom ki az utat, én így szeretem. Nem szeretek félbehagyni semmit, precízen és maximálisan igyekszem megoldani a feladatokat. Ezt várom el a kollégáimtól is, akiket nagyon megszerettem, mindenki tudja a feladatát, nagyon megbízhatóak. Én mindig kérek, és a munkát is megköszönöm, ez így működik jól.
– Mindenkihez figyelemmel fordul, kedves a kollégáihoz. Ez otthoni példa?
– Igen, az ajtóm mindig nyitva áll, úgy érzem, hozzáteszek ahhoz, hogy összetartsam a csapatot. Talán addig jó, amíg vannak, akik ránk nyitják az ajtót. Jól esik a kollégák bizalma. Édesanyám becsületességét és nagyapám egyenességét örököltem, ami számomra meghatározó. Lehet az embernek bármennyi pénze, anyagi java, de mindez semmit nem számít, ha nincs becsülete.
– A delegálás, a feladatok kiosztása könnyen megy?
– Ezzel vannak problémáim, van, amit nehéz átadnom. Mire elmondanám, megcsinálom. Például a beszámolókészítésnél is fontos, hogy a háttérrel, a könyvelési adatokkal is tisztában legyünk, mindennel, ami érinti az eredményt, a vagyont. A cég összes területéről minden pénzügyi, számviteli feladat nálunk fut össze. Ide tartozik a központi konyha, a városfejlesztési csoport, a távhő és az ingatlankezelés könyvelése is.
– Milyen az élet a munkahelyen túl? Mivel tölti a szabadidejét?
– Sok szabadidőm nincs, így nagyon hobbim sincs. Olvasni nagyon szeretek, de erre is kevés az időm. A hírek, gazdasági, pszichológiai témák érdekelnek jobban. Szeretek társaságban lenni. A takarékos múltból jövő kilenc fős csapattal rendszeresen összejárunk, akikkel valóban kíváncsiak vagyunk a másikra. A fiaim kamaszok, ami nem egyszerű időszak, de ezt nem kell bemutatnom. Nagyon különböző az érdeklődésük. Egyikük a csongrádi gimnáziumban biológia-kémia szakon, a másik a Pollákban ipari informatikát tanul. Szerencsére jó testvérek. Visszatérve a kérdésre, régen szertornáztam, és tornázni most is szívesen elmennék. Jelenleg szakácstanfolyamra is járok, szóval nem unatkozom. (x)
Halupa Eszter
