120 éve, 1905. április 1-jén 77 éves korában elhunyt dr. Pollák Sándor (1828-1905) városi, majd vármegyei főorvos. 1828. április 20-án született a burgenlandi Németújváron, és 1856-tól haláláig, 44 évig működött városunkban. Sírja a szentesi zsidó temetőben van.
Szentesre kerülve a legfőbb törekvése a közegészségügy javítása, a népbetegségek visszaszorítása volt. Oroszlánrészt vállalt az 1873. évi kolerajárvány megfékezésében, amelyben Szentes mintegy 29.000 lakosából 2077 betegedett meg, és közülük 996 meghalt.
Kezdeményezésére állították fel 1873 novemberében a Kurcán inneni Tiszti házban az ideiglenesnek szánt városi közkórházat, amelynek helyén 1889-ben a kórházunk ma is álló legrégebbi – később röntgenosztályként szolgáló – épülete létesült.
Szakszerű érvelésével jelentősen hozzájárult a város első ártézi kútjának 1885/86-ban történt megvalósulásához. A Zsigmondi Béla által fúrt kút 1934-ig díszítette a főterünket – a tiszta, egészséges ivóvíz pedig alapvető fontosságú volt a járványveszély csökkentésében.
1890-ben közreműködött a Vöröskereszt Egylet szentesi szervezetének megalakításában, emellett a helyi lapokban rendszeresen közölt ismeretterjesztő cikkeket a népbetegségek megelőzése érdekében.
Munkásságáért az uralkodó 1904-ben a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntette ki.
Idősebbik fia, Antal, a korában világhírû Pollák-Virág-féle gyorstávíró egyik feltalálója volt, akinek a nevét 1985 óta a Műszaki Szakközépiskola viseli. Fiatalabb gyermeke, Sándor, a szentesi Vármegyei Közkórház sebészeti osztályának vezető főorvosa, 1914-1918 között pedig a kórház igazgatója volt.
Dr. Pollák Sándor emlékét a szentes zsidó temetőben levő sírja és egy kórházi emléktábla őrzi, melyet 2021-ben az ükunokája jelenlétében avattak fel.
✍Tímár Ferenc
1.kép: Dr. Pollák Sándor emléktáblája a kórházban (2021).
2. kép: a dr. Pollák Sándor által alapított Városi Kórház kibővített épülete 1896-ban.
