Pásztor Antal már hosszú évtizedek óta vesz részt a közéletben, jelenleg is önkormányzati képviselő. Vízilabda meccseken is fújja a sípot, mégis, azt talán kevesen tudják róla, hogy a Hit Gyülekezete börtönlelkésze is már több mint húsz éve. Mi a munkája, milyen szerepet tölt be a hit az elítéltek életében? Hogyan lehet reményt adni egy reménytelennek tűnő helyzetben? Most bepillanthatunk egy olyan világba, ahonnan sokak számára nincs kiút.
– Aki börtönlelkész, az önkéntes szolgálatot vállal?
– Nálunk igen. Az egyik börtönből keresték meg a gyülekezetünket, hogy szeretnének vízkeresztséget. A bibliai vízkeresztség, a víz alá merülés, a teljes újjászületés, erre érkezett igény az elítéltéltek közül. Budapestről jött a hívás az akkori szegedi testvérekhez, akikkel jó kapcsolatot ápoltam, és általuk kerültem ebbe a szolgálatba 2004 márciusától, szinte a kezdetektől. A szegedi Csillagbörtönben kezdtem, majd a covid-járvány után Nagyfára és dorozsmaira is kiterjedt szolgálatom. Heti rendszerességgel járok ezekbe a börtönökbe, több mint150 fogvatartotthoz.
– Miben mutatkozik meg a szolgálat eredménye?
– Erre példákat hadd hozzak! A Csillagbörtönben megtért egy fiú, aki szabadulása után összehívta a családját, és ismertette terveit, már a gyülekezetünk tagjaként. Megalakult egy helyi közösség, közel száz fővel, ami 2006-óta a mai napig működik. Eredménynek élem meg, hogy egy elítélt bűnöző megtért, és a rajta keresztül gyülekezet született. A benti szolgálatból került ki az egyik presbiterem is, aki 18 évet töltött börtönben emberölésért. A társadalomba való visszaépítés hatalmas sikere, hogy ez a fiú szintén szolgál velem együtt a szegedi börtönben.
– Mi indította a börtönlelkészi hivatás felé?
– Az Istenfélelem. Amikor felajánlották nekem ezt a szolgálatot, biztos voltam abban, hogy lesz nálam megfelelőbb ember. A belépési engedélyeim meglettek, amit nem könnyű megszerezni, és elkezdtem a munkát. Azzal szembesültem, hogy nagy szüksége van erre annak a társadalmi csoportnak, amelyik kevesebbet hallhatott eddig Isten igazságáról, nem tapasztalta meg a szeretetét. Ez erősített meg abban, hogy a helyemen vagyok, és a szolgáltot vinnem kell tovább. Tanultam, képeztem is magam az évek alatt, a Szent Pál Akadémián mesterképzést szereztem. Nekem olyan bűnözőket kell jó útra térítenem, akik maguktól nem biztos, hogy változtatnának. A könnyű megélhetést választókat nem egyszerű megváltoztatni. Reményt és helyes útirányt kell adnom azoknak az embereknek, akik egyszer rossz helyen és időben rossz döntést hoztak. Isten igéjéből még az is kap reményt, aki életfogytiglani büntetését tölti, és már soha nem lesz szabad ember.
Nekem a bűnözőket kell jó útra térítenem, akik maguktól nem biztos, hogy változtatnának.
– Hogyan zajlik a szolgálat, onnan kezdve, hogy belép a börtön kapuján?
– Az őrök hozzák azokat az elítélteket, akik igénylik a szolgálatot. Ma már egy nagyteremben találkozunk, a Csillagban közel hatvan résztvevővel. Magam is meglepődőm, milyen sokan érdeklődnek. A legutóbb tizenkilencen keresztelkedtek meg egy gumimedencében. Az egyik őr ezután odalépett hozzám, és megköszönte a munkánkat, hiszen többen vannak, akikre pozitív hatást gyakorol a mindennapokban a gyülekezethez tartozás. Nekünk ez a fő célunk.
– Mi érdekli leginkább az elítélteket?
– Az Igazság, Jézus Krisztus személye, a jövőre vonatkozó dolgok. A covid ideje alatt csak videón keresztül tudtuk tartani a kapcsolatot az elítéltekkel, ez egy nagy erőpróbája volt a gyülekezetnek. Közel negyven bibliai témájú könyvet vittünk a könyvtárba, amiket tudnak olvasgatni, a tanításokból erőt meríteni. A gyülekezet újságját is forgatják, de a Biblia a legfontosabb könyvünk, tanításába bárki becsatlakozhat, aki szeretne. Az elítélteknek és az előzeteseknek tartok lelki gyakorlatot, istentiszteletet. A Csillagban élő dicséret is van, gitárossal, énekessel, dobossal.
– A börtönben átélt hit mennyiben változik meg a szabadulás után?
– Mióta börtönlelkészként is dolgozom, többen szabadultak már az elmúlt két évtized alatt, és többek útját figyelemmel kísérem. Azt látom, hogy aki komolyan gondolja, annak sikerülhet is jó útra térni. Sok olyan sráccal találkozom bent, akik az életükben nem kaptak szeretetet. Álltam már a parancsnok előtt a szőnyeg szélén, mert átöleltem egy rabot. Amikor azt érzem, kell, hogy megmutassam a krisztusi szeretetet, bátran megteszem.
– Nem fél, hogy bent valami baj is történhet?
– Van nálunk egy nyomógomb, amivel jelezhetjük, ha veszélyt érzünk, de erre eddig nem volt szükség. Olyanok jelentkeznek hozzánk, akik nyitottak és változtatni szeretnének az életükön, és látják a társaikon a változást.
– A börtönlakók nagy része visszaeső bűnöző. Ennek ellenére megéri folytatni a börtönmissziót? Mennyire nehéz kint talpra állni?
– A gyülekezetünk szinte minden városban megtalálható. Ha az elítélt szabadul, továbbra is ott vagyunk támaszként, ha szükségük van ránk, Soprontól Debrecenig. Senkire nem tapadunk rá, de tudják, hogy ott vagyunk. Ötven százalék fölött vannak a visszaesők országosan, nálunk ez jóval kevesebb. Ez talán a mi munkánk visszaigazolása. Azon dolgozunk, megértsék, mi a bűn és annak mi a szellemi következménye. Ha már egy embernek tudunk segíteni, megéri bejárni. Azt az embert látom bennük, akiknek az élete egy ponton félrecsúszott. Volt, aki 12 évesen látta először józanul a szüleit, majd a következő helyen molesztálni kezdték. Aki előítélettel él, bele sem gondol, milyen út állhat egy-egy tett, ítélet mögött. Hálás vagyok a gyülekezetért, összesen 26 börtönben vagyunk jelen.
– Kap-e felvilágosítást az elítéltek előéletéről?
– Ezt nem szoktuk firtatni. Próbálunk jobb embert faragni az elítéltekből. Valójában nem mi segítünk, hanem Isten igéje. Az abból jövő hitük és reményük a fogvatartottaknak.
– Mindkét nem számára tart foglalkozást. Kiknél erősebb a megtérés felé való nyitottság, a férfiaknál vagy a nőknél?
– Ha kiejtjük azt a szót, hogy börtön, leginkább férfiakra asszociálunk, pedig női elítéltek is vannak. A nőknél picit látok nagyobb nyitottságot Isten irányába. A nők jobban megtörnek, nagyobb szégyenként élik meg a helyzetet. Akik közelednek Istenhez, Isten is közeledik hozzájuk, akár nő, akár férfi, csak legyen nyitottság Isten üzenete felé. Sok érdekességnek lehettem már tanúja.
– Mi a legnehezebb börtönlelkészi munkájában?
– Talán az okoz számomra nehézséget, hogy elvonatkoztassak attól, aki előttem áll. Ha tudom, miért van itt, például két embert megölt, akkor is arra kell fókuszáljak, hogy segítsek neki. Ezen a helyen a legnagyobb bűnözők is sírnak, meggyötörve érzik magukat. Egyetlenegy rossz döntés derékba törhet egy életet, családot. De csak azon lehet segíteni, aki hagyja és akarja, hogy segítsünk! Azt szoktam nekik tanácsolni, hogy keressék fel azt a családot, akinek veszteséget okoztak, és kérjenek bocsánatot. Talán a harag és az indulat ki tud simulni, és maguknak is megtudnak bocsájtani. Sok pozitív példa van rá.
– A hétköznapi gyülekezeti munkába hogyan építi be a tapasztalatait?
– Azt látom, hogy érdekli a kintieket, mi történik a rácsok mögött, milyen egy zárt, rabélet. A példáim hitelesek és hatásosak.
A rajzokat elítéltek készítették.
Halupa Eszter
