„Dekoratőr voltam, és az is vagyok”
Az Arcképek Szentesről című előadássorozatban Burai László, a városszerte ismert dekoratőr volt az Együtt Szentesért Egyesület és a városi könyvtár vendége. Munkáit évtizedek óta láthatjuk a szentesi utcákon, de dolgozott rendezvények plakátjain, cégek emblémáin, és kiállítások rendezésében is állandó munkatárs volt.
Ezen az estén életének a nagyközönség előtt talán kevésbé ismert szakaszaiba is beavatta a hallgatóságot, élvezettel mesélt pályakezdéséről, és szakmájának kulisszatitkairól. Beszélgetőtársával, Tímár Ferenc informatikus-könyvtárossal felidézték az iskolás éveket. Burai László elárulta, már gyerekkora óta szerette a betűket rajzolni, és a mai napig úgy megy végig egy utcán, hogy a cégtáblákat figyeli. Szülei a szerszámkészítő szakma felé terelték, a címfestésről akkoriban még alig lehetett hallani. A Kontaktában lett meós, majd a határőrséghez vonult be, a csapatmúzeumban feliratokat rajzolt.
1976 fordulópontot jelentett az életében, egy újsághirdetésben látott dekoratőr munkakörbe jelentkezett a Móricz Zsigmond Művelődési Központba. Mélyvízbe dobták, bár akkor már a jó hírű címfestőtől, Vajda Antaltól tanulta a szakma fogásait. Képezte magát, 1983-ban kirakatrendező végzettséget szerzett. Általa rajzolt plakátról tudhatták meg a korabeli fiatalok, mikor melyik együttes lép fel a MÁV Kultúrban, és ő tervezte például az Éneklő Rajok találkozó emblémáját is.
1989-től a Kontavill felkérte, hogy rendezze kiállításaikat, így jutott el rangos szakmai rendezvényekre, mint amilyen a BNV volt, és reklámmenedzseri feladatokat kapott. Burai László volt az induló Legrand csoport arculati felelőse is.
1997-ben lett egyéni (kényszer) vállalkozó. Mint mondta, mindent csinált, ami szembe jött, de úgy érzi, kicsit alacsony árakra pozícionálta be magát, de jól érezte magát.
Számtalan helyen találkozhattunk dekoratőri munkáival, az iskolai tablóktól a koncertplakátokon, helyi cégtáblákon, a Tokácsli Galéria kiállításainak rendezéséig.
Elmondta, és képekkel bizonyította is, sosem fogyott ki a kreativitásból, amikor még nem létezett a számítógépes technológia.
Mivel soha nem volt hobbija, az utóbbi években nyugdíjasként zavarja a tétlenség. Mégsem sajnálkozik, mert munkájában megtalálta magát. Jelmondata szerint: „Keress egy olyan szakmát, amit szeretsz, és akkor soha nem kell dolgoznod!”
✍️📷Darók József
