Károlyi László 32 évet töltött a Legrandnál, illetve elődjénél, a Kontavillnél. Az utóbbi 21 évben vezérigazgatóként vezette a vállalatot. Most elérkezett az ideje a kormánykerék átadásának, melyet Mikus György, volt kereskedelmi igazgató vett át. Károlyi Lászlóval a búcsúzásról, emlékekről és újabb terveiről beszélgettünk.
– Rengeteg ötletes és megható ajándékkal roskadozik az asztala. Érzékenyen érintették a búcsú pillanatai?
– Nagyon jó volt megélni minden pillanatot. Amikor egy cég sikeréről beszélek, gyakran idézem Steve Jobs szavait „Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül! De ha messzire akarsz jutni, menj együtt!”. Az elmúlt 32 év, amit itt töltöttem, engem is alakított. A siker utáni vágy, a kihívások, a nehézségek, melyekre a megoldásokat kerestem, megannyi tanulságot is magával hozott. Igazán értékes embereket ismerhettem meg az itt töltött idő alatt, akikkel közösen értük el az eredményeket. A vezetéssel járó feladatokat leginkább egy kártyavárhoz tudnám hasonlítani, hiszen a kollégákból csapatot kellett építeni, amit befolyásolnak a gondolataik, érzelmeik, kötődéseik, valamint a lehetőségeik is. Ezek folyamatosan változnak. A 2012/13-as évet emelném ki, amikor a jelenlegi struktúrában kezdtünk el működni. A belső értékesítésben rendkívül dinamikus portfólióértékesítést hajtottunk végre a magyar piacon. A gyártásban 2008-hoz képest, szinte megtízszereztük az árbevételt. Európa majdnem minden országába szállítunk termékeket. De nem mehetünk el a rendkívül szélsőséges és változó környezet mellett sem, volt világgazdasági válság, Covid, és van a szomszédban még mindig dúló orosz-ukrán háború. Nem véletlenül mondták azt a rómaiak, hogy az igazán jó tengerészek a viharos vizeken születnek. Nehéz helyzetekben mutatkozik meg a vezető rátermettsége. A csendes, eseménytelen vizen szinte „bárki” el tudja navigálni a hajót, de a viharos tengeren már más a helyzet. Mi ebben a helyzetben tudtunk egyensúlyban maradni, ami nagy eredmény.
– Milyen útravalót adott a kollégáknak?
– Tanácsként is azt fogalmaztam meg a kollégáknak, hogy ezt ne adják fel! A vállalat az egy fikció, ahol vannak tulajdonosok és alkalmazottak. Az teljesen normális, ha van egy tulajdonunk, annak a hasznát szeretnénk élvezni. Ha ezt más valakin keresztül valósítjuk meg (munkavállalók), akkor nem mindegy, hogy ez milyen profitabilitást jelent.
– Azt mindig kihangsúlyozta, hogy a munkatársak a cég legértékesebb szelete…
– Ez így igaz. Az eredményességhez elkötelezett munkavállalókra van szükség. Így tud kialakulni a win-win, vagyis a győztes-győztes szituáció. Ezt próbáltam mindig képviselni. Ugyanolyan emberek vagyunk a vállalton belül, mint azon kívül. Egy szakmunkásnak, vezetőnek vagy gazdasági szakembernek is megvan a feladata. A megfelelő embereket a megfelelő helyekre kell megtalálnunk. Ha a cél közös, és ezért együttműködnek, akkor pontosan működik a rendszer, mint egy svájci óra. A vezetőnek ebben van nagy felelőssége, hogy kit hová vesz fel, vagy épp meddig tolerál bizonyos kilengéseket. Kiemelném még a vezető hitelességét. Akkor ígérek valamit, ha azt meg is tudom tartani.
– Miként zajlik a vezetőváltás? Mikus Györgyöt már ismerik a kollégák, ez könnyebbséget jelent?
– Nehéz dolga van az új vezetőnek, hiszen az üzleti környezet nem túl kiszámítható. Huszonegy évig voltam a cég első számú vezetője, úgy érzem, és ebben a visszajelzések is megerősítenek, hogy sikerült biztonságot adnom az itt dolgozóknak. Megbíztak abban, hogy jó irányba tart a hajónk, és a legnehezebb helyzetekben is megtaláljuk a megoldásokat. Bízom abban, hogy emberileg is fontos voltam, sokakkal szinte baráti kapcsolatok alakultak ki. A búcsú alkalmával már nem volt min sminkelni, és úgy érzem, hogy a valóságot mondták el a kollégák, amelyek talán a legértékesebbek számomra. Ilyen hosszú időszak után nem könnyű a vezetőváltás még akkor sem, ha ismerik az illetőt. Hogyan fog az új munkakörben működni? Lesz-e változtatás? Ha ezek a kérdések megfogalmazódnak, az teljesen normális reakció. Úgy gondolom, hogy a lehető legjobb kezekbe kerül a cég vezetése Mikus György személyében. A Legrand számára kiemelten fontos a magyar üzleti forgalom növelése, ő az egyedüli jelölt, aki szóba jöhetett. A szentesi kötődése mellett, hatalmas műszaki tapasztalattal rendelkezik, a ’90-es évek elején jött a céghez. 2000 óta a kereskedelemben tevékenykedett, majd kereskedelmi igazgató lett. 2013 és ’23 között kilenc olyan évet zártunk a magyar piacon, ahol éves átlagban 14-15 százalékos növekedést hoztunk, ami egy nagyon látványos és szép eredmény. Az utóbbi két év nehezebb volt az SAP vállalatirányítási rendszer bevezetése és az energia-árrobbanás miatt, de ebből elkezdtünk kilábalni. Hozzátenném, hogy jól indult el az év az első három hónapban.
– Hogyan tovább? Mik a tervei?
– Augusztusig tanácsadóként leszek jelen a cég életében, majd megszűnik a munkaviszonyom. Ezután saját vállalkozásban folytatom, ahol üzleti tanácsadással és mentorálással foglalkozom, illetve a szegedi egyetemen óraadóként adhatom át tapasztalataimat a hallgatóknak. Harminckét évig edződtem valós helyzetekben. PhD-n is töröm a fejem, és a következő könyvemen is dolgozom, ami jó alapot adhat a PhD szakdolgozathoz.
– Gyorsan eltel t ez a 32 év? Hogy érzi?
– Nagyon szívhez szóló volt minden üzenet, amit kaptam. 32 év, kimondva soknak tűnik, de amikor az ember szereti is, amit csinál, akkor megélni nagyon kevésnek tűnik. Viszont, elérkeznek a válaszutak és tovább kell lépni. A nemzetközi kollégáktól a napokban köszöntem el, és nagyon jól esett, hogy nagyra értékelték, amit tőlem láttak, tanultak, még akkor is, ha voltak szakmai vitáink. Ez is megerősít abban, amiben eddig is hittem, hogy vagy jól csináljunk valamit, vagy sehogy.
Halupa Eszter
