A változékony időjárás miatt a Megyeházán tartotta az önkormányzat az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezést.
– A 177 évvel ezelőtti események hatalmas eredménynek számítanak Magyarország és a magyar társadalom akkori jelene és későbbi jövője szempontjából – kezdte ünnepi beszédét a polgármester, majd felidézte a történelmi eseményeket. Szabó Zoltán Ferenc beszélt azokról a változásokról is, amelyektől ugyan gyakran ódzkodunk, mégis előre viszik az életünk alakulását.
– A járatlan utat nehezen hagyjuk el a járatlanért, ahol kihívások vannak. Nem biztos, hogy jobb lesz, de mindenképp más. Sokszor mondjuk egymásnak, hogy ne félj a változástól! Nem lehet az, hogy egy hatalom örökké uralkodjon egy országon. Minden hatalomnak eljön a vége. Ha ez megtörténik, változás jön, ami előrevisz, új utakat nyit meg. A változás mi magunk vagyunk, amennyiben akarjuk, és cselekedeteinkkel alátámasztjuk – hangsúlyozta. Hozzátette, nem gondolták ezt másként márciusi ifjak sem 1848. március 15-én. Visszatekinteni nehéz a forradalom és szabadságharc eseményeire, de tudjuk, időről időre a magyar nép mindig megmutatta történelem során, hogy bármikor képes a külső vagy belső ellenséggel szemben felállni, egymásba karolni és változtatni.
Az 1848/49-es eseményeket büszkeségként és csodaként jellemezte, majd párhuzamot volt az 1956-os eseményekkel. Szabó Zoltán Ferenc feltette a kérdést: kik segédkeztek abban, hogy a magyar társadalom megtörjön? A válasz rövid. A Szent Szövetség tagjai: a Habsburg császár és az orosz cár hadereje együtt idézte elő a szabadságharc bukását.
A szentesi események felidézésben az ünnepség szónoka kitért Boros Sámuel az örökváltság ügyében tett erőfeszítéseire, illetve Kossuth szentesi látogatására. Az 1848. október elsején városunkba érkező politikust éljenzéssel fogadták a piactéren. A polgármester beszédét egy 1868-as Kossuth albumbéli verssel zárta.
Az ünnepi műsort a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola diákjai adták, felkészítőjük Pásztor Anikó. A megemlékezést koszorúzás zárta Kossuth Lajos és Horváth Mihály szobránál.
