Honnan indul a kertészet szeretete? Mik a szakma szépségei? Mi a valódi visszajelzés, mi jelent megbecsülést a kertészeti technológusoknak? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ az Árpád Agrár Zrt. szegvári és szentlászlói telephelyén. Elhivatott, precíz, elszánt és szorgalmas vezetőket ismerhettünk meg, akiknek szakmai alázata felől nem is lehet kétség. Ismerjék meg elsőként Nagy Zoltánt, aki 20 éve hűséges munkatársa a cégnek. Hivatalosan palántaértékesítő, de a palántatermelés irányítása a fő feladata.
Nagy Zoltán
– Tudatosan készült erre a pályára?
– A Horváth Mihály Gimnázium angol tagozatos osztályába jártam, majd gazdasági agrármérnökként végeztem Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen, ahol angol szakfordító vizsgát is tettem. A jelenlegi munkahelyemen mindkettőnek hasznát veszem. A gödöllői évek alatt tudtam, hogy haza akarok jönni. Tősgyökeres szentesi vagyok, a szüleimre tanárként sokan emlékezhetnek. Édesapám sajnos már nincs köztünk, édesanyám a Pollák igazgatója volt, ma már nyugdíjas, s rengeteget segít nekünk.
– Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre? Mennyiben változott a munkaköre az elmúlt évek alatt?
– 2004 ősze óta dolgozom az Árpád Agrár Zrt-ben. A központi irodában kezdtem marketing asszisztensként még Kovács László kezei alatt, s 2010 óta dolgozom a szegvári telepen. Akkor nagy változás indult a palántanevelő ágazatban, új palántanevelő ház épült. Hivatalosan palántaértékesítő vagyok, viszont a feladatköröm ennél sokkal tágabb. Az értékesítés egyre kisebb szelete a napjaimnak. Úgy gondolom, vagyunk akkora cég, és az ágazat is olyan mértékben kinőtte magát, hogy a palántáink eladják magukat. Ennek alapja a jó minőség, aminek gyorsan híre megy szakmai körökben. Magyarországon egyre több palántát hoznak be külföldről, mert nincs elég nevelőfelület. Ha lenne még két hektár üvegházunk, télen pillanatok alatt meg tudnánk tölteni palántákkal. Érkezési sorrend működik nálunk, tehát a termelőknek időben kell jelentkezniük palántaigényeikkel. Tíz éve még mi versenyeztünk a termelőkért, most pedig már ők versenyeznek a szabad helyekért.
– Mi a fő feladata a szegvári telephelyen?
– A vetések szervezése és irányítása. A termelő szerződést köt egy adott fajtára, időszakra, tápközegre. Ehhez elkészül a részletes vetésterv, majd megrendelem a vetőmagokat. Gépi és kézi vetéseink is vannak, és az adott hétre leadott vetésterv alapján dolgoznak a kollégák. A legnagyobb feladatom, hogy a vetések rendben legyenek, a vetőmagok időben megérkezzenek, és időben elvetésre kerüljenek. 1200 termelő egyedi kívánságának is megfelelni nem egyszerű feladat. Mindig a vevő az úr.
– A cég is folyamatosan növekedett, modernizálódott. Könnyen belerázódott az új helyzetbe?
– 2006-ban kötöttünk partnerségi kapcsolatot egy olasz céggel tálcás palánták előállítására. A partnerség mára megszűnt, de a tálcás palántákat megtartottuk. A kétszáz termelőből azóta ezerkétszáz termelő lett, az 5-6 millió palántából pedig mára éves szinten 20-25 millió tő. A nevelőfelület másfél hektárról 6 és fél hektárra nőtt. A legutolsó palántanevelő ház 2019 áprilisában épült, ahol a hi-tech növényeket neveljük.
– Erős kezű vezetőnek kell lennie?
– A vetéstervet szigorúan követik a kollégák, de a rugalmasságot is meg kell tartani. Közbe szólhat például az időjárás. Ha valaki rendel például január 10-re káposztafélét, de megérkezik a mínusz 10 fok, és nem tudja időben elvinni, akkor gondoskodni kell arról, hogy az üvegházakban legyen kellő mozgástér. Említettem a hi-tech növényeket, melyek magas légterű, ún. hi-tech üvegházakba kerülnek kiültetésre, hidrokultúrás termesztésbe (paradicsom, paprika, uborka), nagyértékű vetőmagokkal. Itt a legszigorúbbak a higiéniai előírások. A hi-tech növények egy része oltott paradicsom. A paradicsomoltás külön szakma, Bosznia-Hercegovinából hozzuk be a félkész, oltott paradicsomokat, s itt neveljük őket készre. Ennek a megszervezése is az én feladatom, ahol nagy hasznát veszem az angol nyelvtudásnak. Nagy mennyiségben állítunk még elő káposztaféléket, szabadföldi és hidegfóliás paprikákat, zellert, salátát és dinnyeféléket is. Januártól decemberig tart a palántanevelés, nincs már holtidőszak. Jelenleg is folynak a szerződéskötések, illetve a vetések is, valamint megtörtént az üvegházak kifertőtlenítése. Elindítottuk a következő szezont.
– Hallgatva a feladatait, nem lehet egyszerű megfelelni ennyi igénynek. Bizonyára ez is csak szervezés kérdése…
– Valóban nem egyszerű, s emellett otthon vár a két gyermekem, akikkel igyekszem a legtöbb időt együtt tölteni. Általában hajnal 4 és 5 között érkezem, ezért is ilyen karikásak a szemeim. Nehéz megtartani az egyensúlyt. Péntekre érzem a legnyúzottabbnak magam. A legértékesebb idő itt kint, a hajnal 4 és reggel 8 óra közötti időszak, amikor nem csörög a telefon, haladunk a saját dolgunkkal, ekkor végezzük a munkánk dandárját. Napközben jönnek ad hoc jellegű feladatok. Nagyon nehéz a vetést szervezni, ha állandóan csörög a telefon. Ha elcsúszik valami, rosszul vagy rosszkor vetjük el a növényt, az a termelő egész évét végigkiséri, főleg egy hosszúkultúrás termesztésnél. A palánta egy bizalmi termék. Ha a termelő bizalmát egyszer elveszítjük, nagyon nehéz azt visszaszerezni. Sokkal könnyebb megtartani egy elégedett ügyfelet, mint újakat találni.
– Hogyan lehet ebből a nagy hajtásból kikapcsolódni?
– Utazások megszervezése és megvalósítása kapcsol ki. A család életében is kiveszem a részem. A feleségem gazdasági vezetőként rengeteget dolgozik, s későn jár haza, én pedig hajnalban megyek, de az évek alatt összehangoltuk a mindennapokat. Délután a gyerekeink velem vannak, hétvégén tervezünk közös programokat. Az együtt töltött idő felbecsülhetetlen! Az utazás a hobbim, leginkább Európán belül utazunk, már a gyerekek is nagyobbak, így ők is jönnek velünk.
Bordás György
– Hogyan indult az árpádos karrierje?
– Tizenöt éve dolgozom az Árpád Agrár Zrt-nél palántanevelő technológusként. Akkor ez az üvegház, ahol most beszélgetünk, még nem állt itt. 2011-ben épült, azóta vagyok a vezetője. Méhkerékről származom, román-magyar gimnáziumot végeztem, majd Debrecenben szereztem agrármérnöki diplomát. A szomszédom nagyon jóban volt Zentai Ákossal, és azt mondta, az államvizsga után rákérdez, lenne-e számomra lehetőség. Ősszel már fogadott Ákos és Csikai Miklós elnök úr. Annak ellenére, hogy szántóföldi növénytermesztés szakon végeztem, egyből egy olasz szakmai út lehetőségét ajánlották. A gimnáziumban szerettem meg az olasz nyelvet, Olaszország egyébként is közel áll hozzám, nem volt számomra kérdés, hogy utazom. A munka mellett a szabadidőt is kihasználtuk. Velencében többször jártunk argentin kollégáimmal.
– Milyen tapasztalatokat szerzett Olaszországban?
– A szakmai út azért is volt fontos, mert egy olasz partnerrel jött létre a tálcás palántanevelés. Feladatként kaptam, hogy lessem el a működési folyamatokat! Az olaszok erőssége inkább a szántóföldi növénytermesztés, hajtatottban inkább a dinnye volt jellemző. A cég, ahol a szakmai úton voltam, ipari paradicsomot termelt hatalmas mennyiségben. Az ültetőgép miatt a paradicsomok nagyságára kellett figyelnünk. Minden nap permeteztünk. 24 darab százméteres fóliában töltöttem azt a hét hónapot.
– Hogyan látja a jövő kertészetét?
– Nem lehet kiszámítani! Az időjárás-változásokra biztosan nekünk is reagálnunk kell. Ha nyáron ilyen melegek lesznek, mint idén, akkor a jelenlegi állapotot nem lehet fenntartani. Sokan panaszkodtak, hogy nem tudták kezelni a növényeket, kisültek. Ha ez az állapot így marad, csakis a génmódosított növények jöhetnek szóba.
– Munka után hogyan kapcsolódik ki?
– Hobbim a labdarúgás, űzöm és nézem is. Emellett szeretek utazni. Erre leginkább nyáron van lehetőség, addig viszont munka van, a pirosbetűs ünnepeket nem ismerjük.
Dócza László
Dócza László a Bartha János Kertészeti Szakközépiskolában végzett kertész és növényvédelmi technikusként, majd parképítő és kertfenntartó vizsgát tett. Fiatal kora ellenére komoly tiszteletet vívott ki magának. Az iskola akkori igazgatója, Udvardi István Tibor ajánlotta be az Árpádhoz 2013-ban. Hatodik éve palántanevelő technológus.
– Kitől örökölte a szakma szeretetét?
– Édesapám mondta, hogy próbáljam ki a szakmát. A szüleim paradicsomot termesztettek és dísznövényekkel foglalkoztak. Gyerekként sokat segítettem otthon, nem volt ismeretlen a mezőgazdasági munka. Minden év egy új kezdet a kertészetben. A középiskolában biztos szakmai alapot szereztem, a gyakorlati tudást pedig itt sajátítottam el. Megtanultam, hogyan kell bánni az oltott paradicsomokkal, milyen a paprikák hő- és fényigénye. Ha valakit érdekel a kertészet, könnyen belerázódik a folyamatokba. Fantasztikus látni, amikor egy pici magot elvetünk, és pár hét után kész növénnyé cseperedik. A termelők pedig elégedettek az általunk gondozott palántával.
– Sok időt tölt a munkahelyén?
– Hétből hét napot itt vagyok, a magánéletem alakulását is a cégnek köszönhetem. Szegváron lakom 2019 óta, kicsi falu, mindenki ismerős. Gyorsan hazaérek, ha bármi gond adódik, azonnal itt termek. Ünnepnapokon is kinézek ide, öntözöm a növényeket, kinyitom a szellőzőt, vagy állítok a hőmérsékleten. Egy órát vesz igénybe, és mire felkel a család, már otthon is vagyok. Számomra ez nem teher, ezt másképp nem lehet csinálni.
– Az üvegházakban ősszel sem áll le a munka…
– Folyamatosan dolgozunk. Október végétől januárig jönnek az oltott paradicsomok, utána a paprika és a kígyóuborka. Húzós időszak előtt állunk, ami derekas fizikai munka nemcsak a nők, hanem a férfiak számára is. 12 asszony dolgozik a csapatomban, hiszen a hidrokultúrás növények több kézimunkát igényelnek.
– Mivel töltődik, amikor nem a munkának él?
– Kirándulni szeretek, inkább az egynapos túrákat részesítem előnyben. Kedvelem a Balatont is. Édesanyám Tótkomlóson él, kéthetente meglátogatom, a családommal töltöm a szabadidőt. A munkahelyi kollégák a második családom. Ezt nem úgy kell elképzelni, mintha egy gyárban dolgoznánk, mi itt egy család vagyunk. Bárkinek problémája van, próbálunk segíteni. Minden évben szervezünk céges főzést a szegvári tónál, az év végén az üvegházak dolgozói külön is főznek egy finom pörköltet, így zárjuk az évet. A targoncásunk igazán jó szakács, ő vállalja ezt a feladatot.
Rácz János
Szegvárról átjöttünk az Árpád Agrár Zrt. szentlászlói telephelyére, ahol egy régi motoros, Rácz János fogadott bennünket. 1987 óta dolgozik itt.
– Hogyan került a kertészethez?
– Édesapám 1977-ben került az Árpádhoz, otthon pedig 1978-tól fóliáztunk. Nyolcéves korom óta meghatározza az életem a kertészet, a növényekkel való kapcsolat. Itt kifejezetten jó társasággal dolgozom. Ha véletlenül szombaton is be kell jönni dolgozni, nem kell trombitával hívnom az embereket, a hozzáállásukra nem lehet panasz. A termelőktől kapott visszajelzések is pozitívak, ami számunkra is egy jó visszaigazolás. A szakmai találkozókon a vidéki termelőkkel is jó érzés találkozni, akik újabbakat hoznak, mert híre megy a munkánknak.
– A gépparkban kezdett, majd a kertészetben horgonyzott le. Hogyan történt a váltás?
– Az akkori igazgató, Zentai Ákos tudta, hogy a kertészkedés a hobbim. Ugyanolyan kertész vagyok, mint akinek előállítjuk a palántát. A cégnél egy hektár palántanevelő tartozik hozzám, tavaly 1 millió hatszázezer tő palántát állítottunk elő. Általában hatan-heten dolgozunk ezen a területen, de szezonban ez a szám húsz fölé is emelkedik. Rengeteg munkával jár a növények telepítése. Első körben sakktáblaszerűen nevelünk, a paprika teljes szortimentje megtalálható nálunk, mint a fehér tv, erős, bocskor és a kápiapaprika. Most a telepítés ideje zajlik, sokkal nagyobb a kézimunkaigény. Sajnos nincs a kollégáknak utánpótlása, ha jönnek is fiatalok, rövid ideig tartanak ki. Ez a helyzet sajnos az egész telepre jellemző.
– Mikor van a legtöbb munka az üvegházban?
– A legaktívabb időszakunk augusztustól június elejéig tart. Amikor augusztus 20-a körül megindul a szezon, a telepítés napjától minden nap kint vagyok. Úgy vagyok nyugodt, ha mindennap rálátok a munkára, hiszen nagy árbevétel forog kockán. A termelőnek is biztonságérzetet nyújt, ha tudja, jó helyen van az állománya. Előfordult, hogy többen az olcsóbb kategóriás palántanevelést választották, de aztán csak visszajöttek. Lehet, hogy drágábbak vagyunk, de megbízhatók. Tudom nagyon jól, milyen az, ha a termelő rossz növényt kap, nagy kínnal és veszteséggel jár. Ha egy család erre a bevételre épít, mérlegelnie kell, kit választ partnerként.
– Mennyi időt tölt az üvegházakban?
– Minden nap kint vagyok, még karácsonykor, szilveszterkor és húsvétkor is. Szép ez a szakma. Itt mindig jó a klíma, kellemes meleg van, bár nyáron durvább a hőmérséklet. A köztes időszakban otthon folytatom ugyanezt. Ez a hobbim, az életem. A különbség annyi, hogy otthon nincs rajtam a megfelelés terhe.
– Kemény szellemi és fizikai munka, amit végez, nemcsak a cégnél, hanem ezek szerint otthon is. Hogyan kapcsolódik ki?
– Ha időm engedi, a wellness számunkra a kikapcsolódás, egy hétvége is feltölt. A telephelyen egy komoly rendszert kell működtetni, beosztani a termelők érkezését, a logisztikát, a munkafolyamatot, ami a nap végére kimerít. A termelők 99 százalékával jó kapcsolatot ápolunk, ennyi idő után a rutin is sokat jelent. Bevallom, a két hónapos nyári szünet után már hiányzik a napi hetven-nyolcvan telefoncsörgés, és az, hogy itt legyek.
– Amíg beszélgettünk, nem is szólalt meg a telefon…
– Nem, mert letettem ide, hogy ne zavarjon – nevet, miközben kikísér az üvegházból.
(X)
Halupa Eszter
