Öt éve vezeti a várost Szabó Zoltán Ferenc polgármester, aki talán az eddigi legnehezebb ciklusban töltötte be a város első emberének szerepét. 2019-ben csapatával 64 pontban állították össze programjukat. Egy évvel később pedig azon kellett gondolkodniuk, miként oldják meg azokat a helyzeteket, amelyekre nem készült forgatókönyv.
– Miként emlékszik vissza a ciklus elejére?
– Mielőtt polgármester lettem, tíz év önkormányzati tapasztalattal rendelkeztem, bizottságok tagjaként is segítettem a város munkáját, 2014 óta pedig megyei képviselői tisztségemnek is eleget teszek. Terveim mindig vannak, enélkül nem is érdemes belevágni semmibe. A 64 pontos programot nem öt évre terveztük, és az élet is közbeszólt, mert olyan abszurd események sorozata ért bennünket, amelyekre senki sem tudott felkészülni. Megismerhettük a különleges jogrend fogalmát. A világjárvány idején nem a fejlesztések, hanem a város egészségügyi biztonságának megőrzése került az első helyre. Ehhez polgármesteri döntésekre, rendeletekre volt szükség, de szerencsére nem kellett lezárnunk a Kossuth teret, a tiszai gátat vagy a Széchenyi-ligetet. Még a mai napig nem tudjuk, milyen hosszú távú hatásuk van a korlátozó intézkedéseknek.
– Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie?
– Olyan események voltak ezek, amelyek kirívóan nagy felelősséget tettek a polgármesterek vállára. A Covid kezdetekor azt éreztem, hogy meg kell védenünk a várost a negatív hatásoktól. A járványhullámok egymást követték, hosszú ideig nem tarthattunk testületi üléseket, egyszemélyben döntöttem számos kérdésben, de a város működött, a háttérben a munka folyt tovább. 2021 végén egy csodálatos adventet élhettünk át. Mikor már azt gondoltam, hogy búcsút mondva a járványnak lezárhatjuk az évet, december 28-án a szemem láttára égett le a sportcsarnokunk. Két éve kezdődött a háborús konfliktus Oroszország és Ukrajna között. Ezt követte a gazdasági és energiaválság, aminek kezeléséhez nem volt egyszerű forrást találni. De nem zártunk be intézményeket, nem kapcsoltunk le közvilágítást. Aki most azt mondja, úgy lesz öt évig polgármester, hogy az elsőtől az utolsó napig minden tervét pontosan megvalósítja, és minden úgy történik, ahogy elképzelte, az nagyot téved. Ez így nem életszerű. Ezt megtanulhattuk az elmúlt években. A változásokhoz alkalmazkodni kell, akkor tudunk működni a legjobban. Az az ideális, ha ehhez a munkához tudatosság és felkészültség is társul. Olyan önkormányzati képviselőkkel dolgozhattam ebben a ciklusban, akik évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek, együtt képviseltük az önkormányzatiságot az államigazgatás részeként.
Nincs olyan hétvégém, amikor ne rendezvényeken lennék. Megyek, felkészülök, köszöntőket mondok, segítem a civil szervezeteket, együtt élek a várossal. Minden nap.
– Mi volt a legnehezebb, legfontosabb döntése?
– A válságok időszaka hozta a legnehezebb döntéseket. A megnövekedett működési költségeknél kellett legtöbbször feltenni azt a kérdést, hogy mi a legfontosabb, mi élvezi a legnagyobb prioritást? Természetesen az itt élő emberek állnak az első helyen. Az egészségügyi ellátás, a közbiztonság és a kiszámítható élet maradjon meg, ez volt a legfőbb feladatunk. Amikor 64 milliót terveztünk a városháza elavult elektromos rendszerének felújítására, akkor ezt az összeget maszkokra, fertőtlenítőkre költöttük, támogattuk a kórházat. Magunktól vettük el a forrást, nem az óvodáktól vagy az idősektől. A költségvetésünk idén közel 12 milliárd forint, ebből gazdálkodunk. Nehéz évek vannak a hátunk mögött, de nem maradtunk fejlesztések nélkül, a működésünket fenntartottuk, stabilitásunkat megőriztük. Amit Szirbik Imre, korábbi polgármester is kiemelt, azt én is elmondhatom: nincsenek lejárt számlák az önkormányzat fiókjában, mindenkit időben kifizettünk, pályázatot nem dobtunk vissza. Szavahihetőek vagyunk, amit kimondunk, azt betartjuk. Ki gondolta 2019-ben, hogy a 2024-ben az lesz az egyik legnagyobb városi célunk, hogy közel harminc intézményre telepítsünk napelemendszert? Az év végig folyamatos fejlesztéseket tervezünk, ehhez fel tudjuk használni azt az 5,2 milliárd forintos fejlesztési forrást is, amely kormányhatározatban is megjelent. Az elmúlt öt évben, csupán kétszer töltöttem több napot távol a várostól. Nincs olyan hétvégém, amikor ne rendezvényeken lennék. Megyek, felkészülök, köszöntőket mondok, segítem a civil szervezeteket, együtt élek a várossal. Minden nap. Ez egy szolgálat, és ezt a munkát csak hivatásként lehet vinni, főállású polgármesterként.
