Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanulhatunk egymástól, egymásért? címmel tart előadást Steigervald Krisztián generációkutató, mentor és tréner. Két könyvet is írt a témában, országszerte hatalmas érdeklődés övezi előadásait. Április 17-én, 18 órától hallgathatjuk meg a Tóth József Színház és Vigadóban, ahol tovább építhetjük a generációkat összekötő hidat. Lapunknak adott exkluzív interjút közelgő szentesi látogatása kapcsán.
– Hogyan fogalmazódott meg a missziója, mely szerint a generációkat közelebb hozza egymáshoz? Mikortól kezdte vonzani a generációk kutatása?
„Észrevettem, hogy a prezentációk után sokan odajöttek hozzám. Elmondták, értik a téma üzleti oldalát, de személy szerint arra lennének kíváncsiak, mit csináljanak a gyerekeikkel?”
– Az egyetemen, ahol végeztem, ebből a témából írtam dolgozatot az Országos Tudományos Diákköri Konferencia tanulmányi versenyen. Marketing hallgatóként érdekelt az ifjúság-kutatás, országos második helyezést értem el a megmérettetésen. Akkor kezdtem el ezzel komolyabban foglalkozni, és hozzáteszem, én is fiatal voltam. Húsz-huszonhárom évesen számomra nagyjából csak a saját korosztályom létezett, majd kezdtem beleöregedni a többi életkori szakaszba, észrevettem, hogy vannak más korosztályok is. Velük később kezdtem el foglalkozni. Kezdetben egy piackutató cégnél dolgoztam, üzleti ügyfeleim voltak. Észrevettem, hogy a prezentációk után sokan odajöttek hozzám. Elmondták, értik a téma üzleti oldalát, de személy szerint arra lennének kíváncsiak, mit csináljanak a gyerekeikkel? A családi, nevelési, pszichológiai kérdéskörök kerültek előtérbe, amelybe beleástam magam, elkezdtem ezzel kapcsolatban folytatni a tanulmányaimat. Így vált missziómmá a generációs nevelés, megértés és elfogadása témakör.
– Egyre több helyen lehet hallani beszélgetéseket önnel. Említhetném Friderikusz Sándor podcast csatornáját, vagy Sebestyén Balázsék reggeli rádiós műsorát. Minek köszönhető a téma ilyen mértékű felfutása?
– Véleményem szerint mostanra értük el azt a kritikus szintet, hogy szülőként, munkaadóként, pedagógusként, talán nagyszülőként is, bizonyos szituációkat nehezen tudunk kezelni. Csinálunk, mondunk, vagy épp várunk valamit, és nagyon más reakcióval találkozunk. Ezeket sok esetben nem értjük, és nem is tudjuk mire vélni. Feszültséget, esetleg harcot is okozhat. Célom, hogy erre ne csak egy felszíni üzenetet nyújtsak, hanem mélyebb megértést. Ok-okozati kapcsolati rendszert keresek. Nem a különbségekre kell hangsúlyt fektetni, hanem arra, hogyan tudjuk megérteni egymást, hogyan tudunk generációs hidat építeni. Érzékelem az igényt arra a kérdésre, miként tudunk jól együtt élni.
– Milyen összetétel jellemzi közönségét az előadásokon?
– Többségben a mostani szülőket látom, az X-eseket vagy az Y generáció tagjait. Emellett sok nagyszülő is ül a sorok között. Ha a szakmát nézzük, akkor pedagógusok és óvodapedagógusok is egyaránt szép számmal érkeznek. Emellett a munkaadók részéről is nagy az érdeklődés. Amióta szerepeltem Balázsék műsorában vagy Friderikusz Sándor Podcast csatornáján, azóta megjelent a húszas korosztály is. Jó érzés látni, amikor az előadásom után dedikáltatják a könyvemet. Ez azt is jelenti, hogy érdekli őket a szüleik, a tanáraik, és a munkaadók viselkedése.
„A társadalomnak nincsenek olyan jellegű eszközei, kapaszkodói, miszerint az öregséget, mint értéket mutassa be.”
– Sok esetben tapasztalható az idősek megbecsülésének a hiánya. Pedig a bölcsességük, élettapasztalatuk sokunk számára lehet hasznos. Mikor lettünk ilyen türelmetlenek egymással?
– A nyugati félteke az elmúlt húsz évben felvette az örök fiatalság imidzsét. Létezik egy korlátozott időszak, amelyre azt mondhatjuk, hogy jó benne élni. A fiatalok várják, hogy odatartozzanak, az idősebbek pedig visszasírják. Emiatt úgy öltözködünk és viselkedünk, mintha örök fiatalok lennénk. Félünk az öregedéstől. A társadalomnak nincsenek olyan jellegű eszközei, kapaszkodói, miszerint az öregséget, mint értéket mutassa be. Amitől félünk, azt nagyon nehéz tisztelni, vagy épp kapcsolódni hozzá. Gyorsan megnőtt a várható élettartam, ezzel párhuzamosan, nem igazán tudjuk kezelni azt, hogy meddig tart az aktív felnőttség. Mikortól kezdődik az idős korba lépés. Sok a bizonytalanság és a kapaszkodóhiány. Emiatt nem tudjuk értékelni az időskort. Ebből fakad, hogy a tisztelet is nehezebben megy. Ha nem működik az idősek iránti tisztelet, akkor nem tudunk tőlük tanulni, kérdezni. Ez egy összetett következmény, mondhatni puzzle tábla, hiszen nem úgy jutottunk el idáig, hogy egyszer csak nem tiszteltük az öregeket. Ha felismertük ezt a folyamatot, jót tesz, ha szembenézünk vele, mintha tükörbe pillantanánk. Ha egy középkorú rádöbben, hogy nem ilyen időskort szeretne élni, akkor elkezdheti a változást, hogy az ő szépkora már ne legyen ilyen rémisztő. Ez talán tud segíteni. Ha énközpontúvá tesszük a problémát, könnyebben megértjük a mélységét és a súlyosságát. Az első lépés a szembenézés, a tükör.
„Kortársorientált lett a világ, amely az influencerek és a youtuberek korának alapja.”
– A hasznosság érzése hogyan változhat meg a mesterséges intelligencia korának beköszöntével?
– Az ember mindig megpróbál kiragadni valamit, amit okolhat a változásért. Régen a televízió változtatta meg a szokásokat, majd az internet, most pedig a mesterséges intelligencia. A társadalmi változásokat egy dologhoz kötni, nagyon felszíni megközelítés. Annak, hogy a társadalom miként változik, több összetevője van. Az egyének váltak énközpontúvá, nem a közösségek. Kortársorientált lett a világ, amely az influencerek és a youtuberek korának alapja. Máté Gábor klinikai szakpszichológus fogalmazta meg, minél inkább kortársorientált egy társadalom, annál inkább elfordul a történelmétől, még a jelenkorétól is. Ebből pedig több olyan kérdés születik, amelyre a kérdés vonatkozik. Ehhez csak adalék a digitalizáció, a mesterséges intelligencia. Hová vezet mindez? Talán egy jövőkutató hamarabb meg tudná válaszolni. Inkább arra szeretem felhívni a figyelmet, milyen mély és fontos változások történtek a társadalmunkban, az összetett folyamatokat kutatom.
– Figyeljünk jobban egymásra, ez a legfőbb üzenet?
„A félelemben nincs cselekvés, a megértésben és az elfogadásban viszont van.”
– Ha figyelünk egymásra, egy csomó mindent megértünk. Ha megértjük, nem félünk tőle, és tudunk cselekedni. A félelemben nincs cselekvés, a megértésben és az elfogadásban viszont van. Ez a misszióm.
Veteránok 1945-ben és előtte születtek
Baby boomerek 1946 és 1964 között születtek
X generáció 1965 és 1979 között születtek
Y generáció 1980 és 1994 között születtek
Z generáció 1995 és 2009 között születtek
Alfák 2010 után születtek
