„A szerelmes sorozatgyilkos” címmel várhatóan áprilisban jelenik meg Herczeg Sándor író, újságíró, politológus városunk 100-150 évvel ezelőtti, főként életellenes bűncselekményeit feldolgozó, magánkiadású könyve. A kötet műfaja az ún. „true crime”, tehát a bűnesetek valóban megtörténtek Szentesen és környékén. Ezeknek járt utána a szerző, s nem csupán az ítéletekig jutott, hanem igyekezett az elkövetők – esetleg a sértettek – további sorsát is felkutatni.
– Honnan ered A szerelmes sorozatgyilkos ötlete? Gondolom, a kutatásai és a korábbi kötetei adták a témát.
– Korábban több cikkben feldolgoztam a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek bűncselekményeit. Foglalkoztatott a történet, így 8-9 évvel ezelőtt elkezdtem felkutatni, hogy kiket és milyen bűncselekményekért ítéltek el. Találkoztam olyan ügyekkel, amelyek Hódmezővásárhelyhez kapcsolhatók, és láttam, hogy egy-egy nagy port kavart eseten kívül (például a Szita Bence-gyilkosság vagy a romák sérelmére elkövetett sorozat-emberölések) eddig nem sokan foglalkoztak velük. A kutatás nagyon komoly munkát jelentett, adatkérésekkel, adatigénylésekkel.
– Hol és hogyan indul el az esetek, valamint az utóéletük felderítése?
– Elsősorban a sajtóból, a korabeli újságokból indulok ki. Vannak olyan ügyek, amiket az ítéletet meghozó törvényszéktől vagy ítélőtáblától, esetleg a Kúriától kérek ki. Ezt egyben helytörténeti munkának is szánom. Olyan 100-150 évvel ezelőtt történt bűncselekményeket akartam elővenni, melyek nagy visszhanggal jártak, de az eltelt időszakban elfelejtették őket. A korabeli lapokhoz a könyvtárakban jutok hozzá, de szerencsére az Arcanum Digitális Tudománytár is könnyen kereshető adatbázis: nagyjából 50 millió újságoldalt tartalmaz. Levéltárban is kutattam, ahol átnéztem az érdekesebb iratokat. A harmadik érdemi forrás, ha az ember felkeresi a helyi sírkerteket, ahol megtalálja az áldozat vagy az elkövető sírját. A legtöbb „true crime” jellegű történet ott fejeződik be, amikor elítélik az elkövetőt, életfogytiglani büntetést vagy 10-15 évet kap. A szentesi könyvben például olyan esetről is írok, hogy valakit kényszergyógykezeltek. Az ítéletek után általában utána „megáll” a történet, mert senki nem megy utána, hogy mi lett az áldozat hozzátartozóival, vagy az elkövetőkkel. Az anyakönyvek is sokat segítenek, és elég jól feldolgozottak.
„Fél Antal nemcsak, hogy kijött a börtönből, de utána sokkal súlyosabb bűncselekményeket követett el a 20-as éveket követően”
– Említsen legalább egy-két emlékezetes esetet, melyeket megírt a kötetben.
– Egy emberölésnél a tettes 15 év börtönbüntetést kapott, és mivel fiatal férfiről volt szó, megnéztem, mi történt vele. Kiderült, Fél Antal nemcsak, hogy kijött a börtönből, hanem utána sokkal súlyosabb bűncselekményeket követett el a 20-as években. A korábbi, hódmezővásárhelyi könyvemben írtam egy 1800-as évek végén elkövetett gyilkosságról, ami a mai szemmel nézve is borzalmas volt. A fiatalember akkor még nem volt 20 éves, megölte az édesanyját, a nevelőapját és mind a hat testvérét. Ez volt a Diószegi-féle nyolcas gyilkosság, a síremlékük még ma is fellelhető a hódmezővásárhelyi temetőben. A fiú azért követte el a gyilkosságot, mert azt mondták neki a bálban, hogy fattyú, és nem fog örökölni. Hazament, megölte az egész családot, majd visszament táncolni. Nem ítélhették halálra, mert még nem volt 20 éves. A hosszabb börtönbüntetés után Amerikába emigrált, ahol vállalkozást alapított, és több mint 90 évet élt. Meg is találtam az egyik ükunokáját, aki tőlem tudta meg, hogy konkrétan mi történt az ükapjával.
„Arra is van példa, hogy nem is történt gyilkosság, mert előkerült a „halott.” Ez egy szenzációs hírlapi kacsa volt, ami miatt egy korabeli, szentesi újságírót el is ítélt a bíróság”
– Mi alapján válogatta össze a 15 szentesi történetet? Mi volt az irányadó?
– Ismeretterjesztő szándékkal írom ezeket a könyveket. Nem feltétlenül az a jó történet, amiben sok vér folyik, érdekes lehet a háttér, a motiváció, a nyomozás hossza, esetleg hamisan vádoltak meg valakit. Arra is van példa, hogy nem is történt gyilkosság, mert előkerült a „halott.” Ez egy szenzációs hírlapi kacsa volt, ami miatt egy korabeli szentesi újságírót el is ítélt a bíróság. Amit még kiemelnék, hogy a lábjegyzetekben igyekszem utána járni néhány kiegészítő információnak. Nekem az is fontos, hogy az ügyben eljáró bírókról, ügyészekről, ügyvédekről is megtudjunk néhány érdekességet.
– Ez abszolút egyszemélyes munka, vagy segítette szerkesztő, korrektor?
– Mindent én csinálok egyszemélyben, sőt, a könyv magánkiadásban jelenik meg, a szükséges pénzt is saját és támogatói forrásból fedezem. Politológus vagyok, tehát minden kötetben található olyan történet is, ami valamilyen szempontból kapcsolódik a közélethez. Ebben kettő is van. Egy országgyűlési képviselő párbajt vívott egy városi tisztviselővel, nem halt meg senki, de érdekes volt az ügy, ezért megírtam. Az utolsó eset nem itt történt, de egy szentesi emberhez köthető. A zuglói nyilasper néven elhíresült büntetőeljárás 1966-ban indult Budapesten, és 1967-ben zárult le. 19 egykori nyilas pártszolgálatost állítottak bíróság elé, akik több száz embert lőttek a Dunába, vagy a zuglói pártházban kínoztak és gyilkoltak meg. Szörnyű bűncselekmény volt. Sokakat még 1945-ben elkaptak, és ki is végeztek, de többen megszöktek. Mészáros László Szentesen született, dolgozott, és a bűncselekmények elkövetése után is ide tért vissza. Három embert ítéltek halálra, ki is végezték őket, tizenhatan 8 és 15 év közötti börtönbüntetést kaptak. A vádlottakról kiderítettem, hogy mikor szabadultak. A szentesi Mészáros László kuriózum, mert ő volt az egyetlen, aki végig letöltötte a rá kiszabott börtönbüntetést. Többször volt lecsukva különféle bűncselekmények miatt, és a kiszabadulása után is visszakerült.
„Szentesen is történtek izgalmas, érdekes és rejtélyes esetek, a számomra legérdekesebbeket próbáltam összegyűjteni, majd megírni”
– Ez hatalmas munka, rengeteg kitartást igényel. Mennyi időt szánt a kutatásra és a könyv megírására?
– A kutatómunka leginkább türelemre tanít. Amit a sajtó a 20-as, 30-as években megírt, abban sok a pontatlanság. Nem állt rendelkezésre annyi forrás, se telefon, se internet, kimentek a helyszínre egy ceruzával és egy papírlappal, majd leírták, amit hallottak. Történt olyan is, hogy rosszul közölték az áldozat vezeték- és keresztnevét, vagy épp a korát. Az anyakönyvekben néztem meg a pontos adatokat, és korrigáltam. Az előző könyvemnél átolvastam legalább kétezer oldalt, mire egy adatot pontosan megtaláltam. Mindegyik könyvem kutatása és lektorálása elkészült egy év alatt, de ez nagyon intenzív időszak, amit a munkám mellett végzek. Ha elkap a kutatási láz, akkor este 8-tól éjjel 3-ig csak ezzel foglalkozom. Olyan is volt, hogy délután 1-kor kimentem a temetőbe megkeresni egy sírt, és este 7-kor találtam meg. Szeretek kidolgozott történeteket átadni az olvasónak, pontos nevekkel, adatokkal, hogy abból minden részletet megtudjon. Persze vannak felderítetlen ügyek, a szentesi könyvben is lesz ilyen. Igyekeztem a számomra legérdekesebb eseteket összegyűjteni, és megírni 15 fejezetben, így remélem, lesz olvasótábora is.
Palicska Irén
