Mindennek vége egyszer, sajnos, szeretteink életének is. Még azok is befejezik egyszer földi tevékenységüket, akik talán több ezer, sőt, tízezer élet indulásánál voltak jelen, segítve azt, izgalommal várva, hogy kibújjon az egészséges baba, s kezdje meg e világi életét. Ilyen orvos volt dr. Vásárhelyi Béla. Több kismamatornás anyukám, apukám hívott, keresett meg, tényleg igaz, valóban elment a Doktor Úr? Sajnos igen, igaz.
A kismamatorna indulásakor is ott volt, figyelemmel kísérte a mamákat, s babákat. Sok foglalkozáson részt vett, az anyukák kérdéseire válaszolva, türelemmel, szeretettel. Néhány bátor apuka érdeklődésére is volt ideje, a torna alatt vagy utána, s nem nézte beszélgetés közben az óráját, hogy mikor lesz már vége. Örült, ha babakocsiban látta a szülők szeme fényét. Nem volt mérges akkor sem, amikor gyerekkori becenevén, Öcsi doktor urat keresték, mosolygott egyet, és folytatta a soron következő vizsgálatot. Nemcsak előadásokon számolt be az eredményekről, de újított a szentesi kórházban azzal is, hogy először az ultrahang vizsgálaton lehettek jelen a tornás apukák, majd a szülőszoba látogatásokon, végül, kb. 35 évvel ezelőtt az első apás szülés is megtörtént. Mert ő édesapa volt, olyan, aki gyermekei életében az első perctől aktívan részt vett, szeretettel kísérte az élet rögös útjain segítve őket, amíg tudta.
Az a pletyka járta róla, ha szüléshez hívták, beugrott hátul, a kórház kerítésén, hogy hamarabb a kismama mellett lehessen, tette, hiszen nagyon jó sportoló, vízipólós volt. Egyszóval, komolyan vette hivatását, a szülőnők segítését. Ilyen volt a magánéletben is. Önzetlen barát, akire mindig lehetett számítani, szüleire tisztelettel emlékező fiú, családját mindennél jobban szerető testvér, férj és édesapa, jó pár éve pedig büszke nagyapa. Párját ritkító, lelkiismeretes orvos, aki mindent megtett a szülőnőkért, a betegeiért. Én 40 évi közös munkát köszönhetek neki, amiért hálás vagyok a sorsnak.
Kórházunk névadója mondta, csak a jó ember lehet jó orvos, s dr. Vásárhelyi Béla bebizonyította ezt, jó ember és jó orvos volt. Példaként állhat a medikusok és rezidensek előtt. Itt hagyta a kismamáit és babáit, betegeit, s mindenkit, aki szerette és tisztelte őt. Most már fentről segíti a kismamákat, kezdő kollégáit. Nem felejtünk Doktor Úr! Emlékedet megőrizzük!
Füredi Zsuzsa
