A levéltár után városunk második legrégebbi közgyűjteményét 1897-ben hozták létre. Megalakulása óta kettős szerepkörben működött, egyrészt – a szegedi múzeum gyűjtőterületét kivéve – a megye teljes területén mentette a régészeti örökséget. Másrészt a helyben született történeti, képzőművészeti és néprajzi értékek felhalmozásában és bemutatásában jeleskedett. Gyűjteményei gazdagságára jellemző, hogy a szentesi múzeum törzsanyaga a szegedi múzeum után a legnagyobb a megyében. A Koszta József Múzeum négy kiállítóhellyel büszkélkedhet, a főépület a Kossuth téren, a Csallány Gábor Kiállítóhely a Széchenyi ligetben, a Péter Pál Polgárház a Petőfi utcában, míg az országosan is egyedülálló értéket képviselő Fridrich János Fényírda a Kossuth u. 8. szám alatt található. Mi ma egy múzeum feladata, hogyan változtatta meg a működést a pandémia, és mikor nyílik az új online régészeti kiállítás, erről is kérdeztük Farkas László Róbert igazgatót.
– Hogyan mutatná be a múzeumot, mint turisztikai célpontot a Szentesre érkezőnek?
– Érdekes a kérdés, mert a múzeumot turisztikai górcső alá talán sosem vette a jelenkor. Látnunk kell, hogy a szentesi közgyűjtemény kivételes értéket képvisel Kárpát-medencei szinten. Hosszú idők óta inkább csak a kulturális-tudományos társadalom érdeklődött élénken a kutatásokon keresztül intézményünk iránt. Nem véletlenül, hiszen nálunk található Magyarországon az egyik olyan régészeti gyűjtemény, amely a honfoglalás korát öleli fel. De beszélnünk kell a kiemelkedő régészeti leletünkről, a Sarlós Isten-szoborról, amely a neolit korból származik. Nem lehet kihagyni a listából a helytörténeti hagyatékokat, a Kossuth-relikviát, vagy – bár sokunknak, mint történészeknek romantikus és egyben nehezen bizonyítható az eredetisége – Petőfi Zoltánka bölcsőjét. Na, azért ott vannak még bőséggel a Fridrich-anyagok, és az egész Fényírda, és gyönyörű enteriőrjeivel a Polgárház, valamint a Drahos-hagyaték, és persze Koszta József festőművész remekművei. Hamarosan pedig megnyitjuk az Őze Lajos Emlékházat, moziteremmel. És itt most csak a turisztikai jelentőséggel bíró szellemi örökségünket soroltam fel. Míg nálunk közel 750 ezer darab leletanyag található, a Néprajzi Múzeumban 250 ezer. Nézzük meg, melyiknek nagyobb a híre? Melyik az ismertebb? A tényadaton keresztül érzékelhetjük, igen, nagyon fontos a marketing-turisztikai alapú kulturális menedzsment vezetői folyamat a „Koszta” életében, amely által nemcsak a múzeum, hanem városunk is mind népszerűbbé, látogatottabbá válhat majd a jövőben.
– Mi ma egy múzeum feladata és hogyan változtatta meg a hétköznapjaikat a pandémia?
– Épp a minap beszélgettem egy galériatulajdonos kedves ismerősömmel. Mi zárva vagyunk a látogatók elől, csak muzeológiai munkát folytatnunk, ő nem teheti meg ugyanezt. Nyitva tartja az üzletét, ahová naponta térnek be olyan vendégek, akik hálálkodnak azért, mert üzemel a galéria. A nagy szürkeségben, a bezártságban szomjaznak az emberek az esztétikára, a szellemi-lelki művelődésre és gyönyörködésre. Magunk is ugyanezt érzékeljük a látogatók leveleiből, üzeneteiből. A magunk módján ezért álltunk át – ahogyan az ország összes múzeuma és színháza – online, internetes előadások és egyéb bemutatók sugárzására. Egy múzeumnak az operatív, gyűjtő, kutató és állományvédelmi feladatai mellett most óriási társadalmi felelőssége van abban, hogy az adott közösségében tartani tudja a kapcsolatot a befogadókkal. Az igényes művelődés sokaknak tápanyagot adhat a türelemre, a stresszmentes hétköznapokra, és a reményre, hogy most még várnunk kell, de hamarosan lanyhul, majd eltűnik a pandémia, amely már több mint egy éve blokkolja az életünket.
– Hány munkatársuk van, milyen területeken és feladatkörökben dolgoznak?
– A feladatok kötöttek, hiszen területi múzeum vagyunk. A munkatársak a napi irodai folyamatok mellett a helytörténet, a néprajz, a művészettörténet, a régészet, a múzeumpedagógia, a gyűjteményezés, az állományvédelem munkakörökkel foglalkoznak. Mindezek mellett elektronikus folyóiratot is kiadunk, ehhez is kellenek szakemberek. A munkálatokat összesen 18 ember látja el, hozzá kell tennem egy ekkora intézmény esetében, hogy más városokban 50-60 ember lát el ugyanennyi feladatot.
– Négy hónap híján három éve vezeti a közgyűjteményt. Eddig hogyan sikerült megvalósítani azokat az elképzeléseket és célokat, amelyekkel 2018 nyarán a városba érkezett?
– Amit három éve vállaltam, az egy dolog híján megvalósult. Ami még hiányzik a listáról, az Őze Lajos Emlékház, de az is hamarosan megnyitja kapuit, reméljük a pandémia elmúltával fellélegezhetünk. A következő időben rengeteg olyan gyűjteményezési, leltározási penzum van még, amelyet szakember híján majdnem tíz éve kénytelen hanyagolni a múzeum. Ahogyan az előbb is jeleztem, majdnem negyede az állományunk ahhoz képest, amennyi munka van. A beérkező leletanyagokkal lehetetlen lépést tartani ennyi kollégával. Ahhoz, hogy naprakészek legyünk, kellene még egy osztály, legalább 5 ember, aki csak a gyűjteményezéssel foglalkozik. Reméljük egyszer a költségvetésünk lehetővé teszi, hogy bővítsük az állományunkat.
– A Tóth József Színház felújításának munkálatai közben régészeti leleteket találtak nemrégiben, amelyek hamarosan online kiállítás formájában megtekinthetőek lesznek. Mikor és milyen felületen nyílik a tárlat?
– Napokon belül megtekinthető a kiállítás az online felületünkön, amelynek címe: netmuzeum.hu. Ezúton is köszönöm a régész kollégáim segítségét, hogy megvalósulhatott ez a bemutató, nem utolsó sorban gratulálnunk kell Vidovics Ferenc barátunknak, akinek pedig a technikai-online megvalósítási munkálatokat köszönhetjük.
– Galda Levente lett a Koszta József Múzeum kulturális nagykövete, aki a DAL 2021 elődöntőseként lépett színpadra Eredő című dalával. Miért őt választották, hiszen számos szentesi születésű és kötődésű színész, rendező, énekes képviselhetné a közgyűjteményt?
– Ne felejtsük el, hogy Galda Leventét az „Attila örökösei” című kiállításunk népszerűsítésére kértük fel. Meg kell hallgatni az „Eredő” című dalát, amelyet a megosztókon elérhetünk, azonnal választ kapunk a kérdésre, hogy a dallamvilág, az esztétika, mennyire illeszkedik kiállításhoz.
– Kíváncsi lennék, melyik volt a kedvenc tárlata itt, a múzeumban és miért?
– Meglepő lesz, amit mondok. Egyik nagyívű kiállításunk sem volt a kedvencem, munkának tekintettem mindegyiket, persze az előkészületek nagyon izgalmasak voltak. A közönségvonzó nagy projekteket szakmai megfontolásból kellett szerveznünk, egyszerűen azért, mert országos ismertséget kellett szerezni ahhoz, hogy később bemutathassuk a hatalmas mennyiségű gyűjteményünket. Tehát a kíváncsiság felkeltése volt a cél, amelynek már jelentkezik az eredménye. Ha választanom kell tehát, akkor a Péter Pál Polgárházra voksolok. Szerelmes vagyok a kertbe, a beltéri és kültéri konyhába. Az orvosi váró falaiba, a kártyaszobába, a zongorába, a háló – és gyerekszobába. Soroljam még? Minden szentesi tudja, milyen elragadó hangulata van az épületnek. Számomra az a kiállítás, amely csillagos ötös!
Palicska Irén
