Minden gyermek mozgásfejlődése egyedi, amit a mai szülők hajlamosak siettetni. De mi tekinthető átlagosnak és mi az ettől eltérő? Mire figyeljünk, és mikor kérjünk segítséget a szakembertől? A Dévény Speciális manuális technika – Gimnasztika Módszer (DSGM) egyedülálló a maga nemében a világon, amit Dévény Anna dolgozott ki közel hat évtized alatt, ezzel segítve a babák mozgásfejlődését. Bandula Helén DSGM szakgyógytornászt kérdeztük, aki közel 20 éve foglalkozik ezzel a terápiával.
– Mi határozza meg a gyermek fejlődését?
– Alapvetően úgy születünk, hogy van egy kódolt mozgásminta sorunk. Ha bármilyen probléma éri a csecsemőt az úgynevezett perinatális (szülés körüli) időszakban, akár még méhen belül, akár a születés ideje alatt vagy közvetlen utána, az nagymértékben befolyásolhatja ezt a normál kódolt mozgásminta sort, s ennek természetes előtörését a csecsemőből. Másrészt minden gyermek más és más genetikát hoz, más éri a perinatális időszakban, és más közegben nevelkedik. Ma például rendkívül divatos egészen pici csecsemőket is nem vízszintesen, hanem egy bizonyos szögben fektetni, ilyenek a pihenőszékek, a hordozók sőt már a babakocsik nagy része sem vízszintes.
– Ez hogyan befolyásolja a baba mozgásfejlődését?
– Ez a testhelyzet más irányba tereli a mozgásfejlődésüket. A csecsemőket 2-3 hónapos korig legjobb vízszintesen fektetni, (kivéve ha nagyon indokolt más testhelyzet, például erős reflux esetében) mert nem elég erős a törzsizomzatuk a gerinc egyenes helyzetben való megtartásához, így ferde fektetési helyzetben legtöbbször oldalra elhajlik a gerincük, ami károsan befolyásolhatja a még gyenge vázizomrendszerük fejlődését. Nem tud ilyen helyzetben megindulni a csecsemő természetes kitámasztása alkaron a fej emelésével, és akadályozza a fordulás beindulását is. A csecsemők mozgásfejlődését egyből a felülés irányába kezdi terelni, ami pedig a kúszás és mászás esetleges kihagyásával nem csak a dislexia, a kalkúlia, hanem a későbbi rossz testtartás, kóros koordináció, izomegyensúlyzavar, gyenge törzsizomerő, akár gerincferdülés melegágya is lehet. De természetesen van egy átlagos fejlődési menet, ahogyan egy egészséges csecsemő egy éves koráig fejlődik. A Dévény Alapítvány honlapján megtalálható egy úgynevezett Tájékoztató füzet, amiből a szülők tudnak informálódni, hogyan fejlődik egy átlagos, jó izomtónusú gyermek, és mik a leggyakoribb problémák, jelek, eltérő tónusok, amikre feltétlen oda kell figyelni. De ezt befolyásolja a genetika, mert vannak olyan babák, akiknek eleve kicsit később indul meg a mozgásfejlődésük, és persze vannak az átlagnál gyorsabban fejlődő babák is. Ezeket is természetesen figyelembe kell venni. Dévény Anna olyan vizsgálati metódust dolgozott ki, és adott át nekünk alap neurológiai vizsgálati módszerekkel együtt, amelyekkel meg tudjuk állapítani, hogy van-e, és milyen jellegű probléma van a vizsgálatra hozott csecsemőnél. Ha egy csecsemő például nyolc hónaposan nem mászik, vizsgálattal fel tudjuk tárni ennek hátterét. Végig vesszük a feladatsorokat, a fejemelést, az alkaron kitámasztást, forgást, gurulást, kúszást. Ha ezeket csinálta a gyermek, nem maradtak ki a mozgásfejlődésből, megfelelő minőségben és ideig végezte a csecsemő, akkor tudjuk, hogy természetes módon jönni fog a mászás. Ha nem csinálta, akkor mindenféleképpen további vizsgálat szükséges annak megállapításához, hogy hol történt az elakadás. Ennek feltárása után indul meg a Dévény-módszer úgynevezett direkstimulációs speciális manuális technikája, amivel az agy plaszticitását kihasználva olyan agysejtállomány mozgósítására képes a módszer, ami miatt súlyos oxigénhiányos gyermekek mozgásfejlődését is egyedülálló eredményességgel tudjuk fejleszteni.
– Ha a szülő valami rendellenességet tapasztal, keressen fel szakembert, aki vagy megnyugtatja, vagy javasolja a Dévény-módszert. De mire figyeljen a szülő?
– Sok hasznos dolgot meg lehet találni az interneten, de nem feltétlenül innen kellene csak tájékozódni a mai szülőknek. Mindig szoktam javasolni, hogy támaszkodjanak bátran édesanyjuk és nagymamájuk tapasztalataira, ez javítja és szorosabbá is fűzi egyben a generációk amúgy is szétesőben lévő kapcsolatrendszerét. Emellett természetesen egy tájékozott és tapasztalt védőnő vagy gyerekorvos véleményének a kikérése, meghallgatása a legkézenfekvőbb. De ne felejtsünk el anyai ösztöneinkre is hallgathatni, ha a szülő ránéz a gyermekre, és látja, hogy nem egyenesen fekszik, nem egy vonalban van a feje, a törzse és a lábai, vagy ha rendszeresen egyik irányba dönti vagy fordítja a fejét,vagy alig tudjuk mozgatni a feszes tónus miatt a kis kezét, vagy lábát, vagy nem tud szopni a baba, ezek például nagyon fontos figyelmeztető jelek. Pár naposan a babát hasra téve, már kellene tudni emelni a fejét. Ha nem kezd két-három hónaposan alkaron kitámaszkodni, nem látjuk, hogy beindulna a forgása 4-5 hónaposan, ezek is vízválasztó jelek, amiket jelezni kell a védőnőnek, gyermekorvosnak. Ha nem történik változás ezekben rövid időn belül, tehát spontán nem rendeződnek a problémák , akkor szakemberhez kell fordulni, ahol ellátjuk tanácsokkal a szülőt, és szükség esetén megkezdődik a csecsemő kezelése.
– Miből áll a vizsgálat, mit néztek meg először a babánál?
– Az első vizsgálaton természetes testhelyzetekben nézzük meg a csecsemőt, ami a korának megfelelő. Megnézzük, milyen az arckifejezése, tekintete, fejformája, izomtónusa, a reflexei élénkek, aktívak, vagy épp leépülőben vannak. Például három-négy hónaposan egy ökölszorító reflexnek már le kell épülnie ahhoz, hogy a fogás, elengedés, támaszkodás tenyéren, a finommanipuláció elindulhasson a babánál. Mindezekre fölhívjuk a szülő figyelmét, megfigyeljük az izomtónus-egyensúlyát a csecsemőnek, hogy tartja a fejét és törzsét, végtagjait hason, háton és oldalt fekve, a korának megfelelően csinálja-e a kúszó- mászó mozdulatokat, és így tovább. És persze megfigyeljük, hogy bánik a szülő a babával, hogyan tartja, fogja, öltözteti és vetkőzteti, mert különösen három hónapos korig nagyon sokat van a szülő kezében a gyermek. Ezután megbeszéljük és megtaláljuk a babának legideálisabb testhelyzetet, tartását, fektetését a babakocsiban vagy a hordozóban, a kiságyban vagy azon kívül, az etetés alatt, és a további kezelés szükségességét és időtartamát is körvonalazzuk.
– Hogyan végzitek a kezelést? Miből áll a manuális technika és gimnasztika?
– A gimnasztika-módszer részét elsősorban Budapesten végzik, a Kovács Éva és Berczik Sári által meghonosított művészi torna alapjaira felépített csodálatos, zenére végzett mozdulatsorok, amit rendkívül élveznek a gyerekek kis óvodás kortól felnőttkorig egyaránt. Ezt sajnos itt vidéken nem nagyon csináljuk, nincs lehetőségünk és kapacitásunk rá. Maga a kezelés egy nagyon finom speciális manuál technika, amit Dévény Anna úgy fejlesztett ki, és adott át nekünk, hogy ne legyen túl erős, de gyenge sem, hanem terápiás mélységben kezeljük a csecsemőket. Figyelte a kezünket, és azzal a speciális mérőműszerrel mérte az útjaink erejét, amivel a zongorabillentyűk leütésének a dinamikáját mérik, hogy egyenletesen, de egyben hatékonyan tudjunk kezelni. Aztán anatómia ábrákat vizualizáltunk, fel kellett ismerni rajtuk az izmokat, az inakat, a szalagokat, az izmok eredését-tapadását. Először egymást kezeltük, majd önként jelentkező szülők csecsemőin gyakoroltuk ki a PFH-kat (speciális helyzeteket) és magát a manuáltechnikát, amik hatására fantasztikus fejlődést láttunk a babákon.
– Itt, Szentesen szerencsés helyzetben vagyunk, mert Molnár Lillával ketten is végzitek a DSGM-tornát, és segítetek a babák korai fejlesztésében. De országosan, illetve a világon mennyire elérhető a módszer?
–Sajnos nem annyira ismert a módszer világszerte, mint például a Pethő vagy a Vojta-módszer. Dévény Anna a legnagyobb hangsúlyt a módszer minél precízebb kidolgozására és hazai elismerésére fektette, nem maradt ideje és ereje a külföld irányába való nyitásra. Ez majd talán a mi generációnk feladata lesz. Dévény Anna itthon már számos szakmai elismerésben részesült, többek között Prima Primissima díjjal is elismerték életművét. Ettől függetlenül, mivel a babák különböző mértékben sírnak a kezelések alatt, ez indokolatlanul megosztja a mai napig az orvos és védőnő, valamint a szülői társadalmat a kezeléssel kapcsolatban. Magyarország egyébként szinte teljesen le van fedve DSGM szakgyógytornászi hálózattal. Általában kétévente indítanak újabb képzést, így biztosítva a még esetleges fehér foltok betöltését szakemberrel. Bár világszínvonalú a kezelés, világviszonylatban még nem elterjedt, az említett okok miatt. Ajánlom mindenkinek a deveny.hu honlapot, Dévény Anna könyvét, és a róla megjelent kötetet is, aki szeretné egy kicsit jobban megismerni a módszert és annak létrehozóját. Szeretettel üdvözlöm a már kezelésen részt vett kedves szülőket és gyermekeiket, aki viszont bizonytalan, forduljon bizalommal szakemberhez!
Palicska Irén
