A múlt héten számoltunk be róla, hogy hatalmas sikert, eddigi legjobb összesített helyezését érte el a magyar csapat a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Olimpián, melynek Ludányi Levente is tagja volt. A 9 versenyzőből négyen ezüstérmet, hárman bronzérmet, ketten dicséretet kaptak, a szentesi fiatalember is ezüstérmet vehetett át. Levente mindössze egy évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a csillagászattal. Az elmúlt időszakban se sokat pihent, hiszen az olimpia után letette az amerikai érettségit, a nemzetközi angol nyelvvizsgát, szombaton adta le jelentkezését a világ legjobb egyetemére, az amerikai MIT-re, és november 5-én írta meg felvételi tesztjét Oxfordba. A mozgalmas 2020-as évről beszélgettünk.
Levente a Koszta József Általános Iskolában végzett, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumában negyedéves, speciális matematika szakon. Tavaly ezüstérmes lett a Pakson megrendezett atomfizika verseny döntőjén. Az olimpiai csapatba való bekerülést egy éves hosszú folyamat előzte meg. A keret kiválogatása egy háromfordulós országos versennyel kezdődött, ezen idén körülbelül 200-an indultak el. A döntőre 20 diákot hívtak be, akikből az első 10 lett a keret tagja, és ők kezdték meg a 15 hetes felkészülést tavasszal. – Minden héten feladatsorokat és olvasnivalót kaptunk, de voltak felkészítő hétvégék is, amit egy hetes intenzív edzőtábor zárt, nappal előadásokat hallgattunk, este pedig távcsöveztünk, pihenésre nem sok idő jutott. Az utolsó két napban egy versenyt rendeztek, ami jóval nehezebb, volt, mint maga az olimpia, ugyanis sokkal több feladat és kevesebb idő állt rendelkezésre. Idén sajnos a COVID miatt a kolumbiai helyszínt törölték, és online írtuk meg a feladatokat. Így azonban a teljes kilenc fős magyar csapat részt vehetett – mesélte Levente.
A fiatalember tavaly nyáron kezdett el a csillagászattal foglalkozni. Mint mondja, a határidők még jobban inspirálják, az elmúlt egy év csak a tanulásról és a felkészülésről szólt. Az idén olyanokkal versenyzett, akik számára nem volt ismeretlen az olimpiai szereplés, hiszen korábban is indultak már. Maga az olimpia három részből áll, egy elméleti fordulóból, egy adatfeldolgozásból és egy észlelésből. Minden nap rendeznek egy fordulót, ami körülbelül 4 órás. Az elméletiben főként számolási feladatokkal kellett megbirkózniuk a versenyzőknek, Levente szerint ez volt a legnehezebb, és érdekességként megemlítette, hogy az elérhető maximális 150 pontból a világ legjobbjának is csak 50 százalékot sikerült teljesítenie. Az észlelésnél pedig tesztkérdésekre kellett választ adni, olyan témákban, mint például az égboltismeret.
A versenyzők egyéniben és csapatban is összemérhették csillagászati és asztrofizikai tudásukat. Ez utóbbiban kisorsolták a csapattagokat, Levente indiai, indonéz, grúz, észt, perui, és egy bolgár diáktársával versenyzett. – Az egyik feladatunk az volt, hogy meg kellett mérni a Föld Holdhoz viszonyított távolságát egy bizonyos napon és időben. A másik feladatnál pedig azt kellett kiszámolni,képes lesz-e a feladatra az a detektor, amit kilőnek az űrbe, hogy a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást figyelje – mesélte. Magyarország 10 éve vesz részt a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Olimpián, és a verseny történetében eddig mindössze egy ezüstérmet sikerült elhozni. Az idén azonban négy ezüstérmes is kikerült a magyar csapatból. Levente úgy gondolta, ha egy dicséretet kap, annak már örülni fog. Amikor felsorolták a dicséreteseket, és nem hallotta a nevét, reménykedett a bronzban, de köztük sem szerepelt, akkor lemondott az egészről. Nem is számított rá, el se akarta hinni, hogy ezüstérmes lett, mondta.
Minek köszönhető ez a fantasztikus eredmény? A tehetségnek? A tudásnak? A kitartásnak? A szorgalomnak? Az érdeklődésnek? Kérdésemre így válaszolt: – Ez egy konzisztens, kitartó munka eredménye. Ez az ősz nagyon durva volt, mert az olimpia után se volt pihenés, az amerikai érettségit nemzetközi angol nyelvvizsga követte, hiszen ezek nélkül szóba se állnak velem külföldön – fogalmaz Levente. Elárulta, a múlt szombaton adta le a jelentkezését a világ legjobb egyetemének számító bostoni MIT-re (Massachusetts Institute of Technology), november 5-én írja a felvételijét Oxfordba, ha ez jól sikerül, akkor meghívják interjúra. Január elsejéig pedig az összes többi amerikai egyetemre beadja a jelentkezését, többek között a Harvardra, a Stanfordra és a Princetonra. Minden egyes helyre 3-4 esszét kell írnia, és februárban derül ki, hogy kap-e ösztöndíjat. Azt mondja, mindig többet akar, újabb és újabb eredményeket szeretne elérni. Amikor megemlítem, hogy még csak 18 éves, és előtte az élet, azt válaszolja, hogy már 18! Van, aki ebben a korban a PhD-jét csinálja, ennek megszerzése is a középtávú tervei között szerepel. Arról is faggattam, van-e példaképe. – Konkrétan nincs olyan ember, akit annak tekintenék, de például nagyon szép Elon Musk (amerikai üzletember, mérnök, nevéhez fűződnek a PayPal, a SpaceX, a Tesla Inc., a SolarCity vállalkozások) életútja és az eredmény, amit elért, mert van egy nagy célja, sokat olvas, tanul és dolgozik érte.
És, hogy Leventének mi a célja, mit szeretne elérni? – Olyan életet akarok élni, amelyet nem sokan mondhatnak el. Az, hogy egy olimpián részt vettem, és ezüstérmet szereztem, ez egy lépéssel közelebb vitt ahhoz, hogy ezt valóra váltsam. Azért akarok jó egyetemre menni, hogy olyan emberekkel találkozzak, akik különlegesek. Nem az oktatás miatt, mert az olimpia is azt mutatja, hogy bármit meg lehet tanulni egyedül. Olyan könyvek vannak fent az interneten, amelyekből konkrétan elméleti fizikus lehet az ember, csak úgy, hogy otthon ül és olvas. A csillagászat valójában „csak” hobbi, de hosszú távon részecske vagy elméleti fizikával szeretnék foglalkozni. De, hogy valójában mit fogok csinálni, ez ennél összetettebb kérdés, sokkal több változótól függ, például, hogy melyik egyetemre kerülök be, ott milyen emberekkel találkozom. Mert ha találkozom a következő Einsteinnel, akkor elméleti fizikával foglalkozom majd, de ha a következő Bill Gatesszel, akkor nem elméleti fizikus leszek, hanem alkotunk valami újat – zárta a beszélgetést Levente.
Palicska Irén
