A koronavírus-járvány első hullámában is nagy szerepet vállalt a helyi tájékoztatásban dr. Somodi-Botos Annamária oxyológia és sürgősségi orvostan szakorvos, aki 12 éve dolgozik az egészségügyben. Ez idő alatt találkozott H1N1-es beteggel, és megélt jó néhány „sima” influenzaszezont is, de elmondása szerint ennyi és ilyen súlyos beteget soha nem látott, folyamatosan érkeznek a COVID-fertőzöttek. Most is hangsúlyozza, felelősségteljes, szabálykövető viselkedésünkkel sokat tehetünk azért, hogy a már most kritikus számú beteg és az egészségügyi ellátók helyzete jobb irányba tartson. A szakorvos a Szentesi Életnek nyilatkozott.
– Mit tapasztal most a sürgősségi osztályon és az egészségügyben?
– Nagyon keskeny mezsgyén egyensúlyozunk akkor, amikor a gazdaságot is működtetni akarjuk, és a járványt is kezelhető szinten akarjuk tartani. Az egészségügy időben megkezdte a felkészülést, a mérleg másik serpenyőjében viszont most összehasonlíthatatlanul nagyobb a teher, mint eddig bármikor. Tavasz óta belerázódtunk, és már nem az ismeretlennel állunk szemben. Azért vagyunk ott, hogy mindenkin segítsünk, akin lehetséges. Minden kollégám az osztályon, a kórházban, minden bajtársam a mentőknél példaértékűen helytáll. Mindenki teszi a dolgát. Ha valaki esetleg kiesik karantén vagy betegség miatt, a többiek szó nélkül a helyére állnak. Az ápolóink körében is sok a túlóra, pedig a családra, regenerálódásra fordított idő pont olyan fontos lenne számukra. Más osztályokról is jönnek főként ápolók segíteni, ők is gyorsan felveszik a tempót, nagyon igyekeznek. Növekszik a terhelés, folyamatos a beáramlás. 4-6 óránál muszáj kiöltözni minimum fél órára. Most nem is nagyon jut több. Folyadékot és szénhidrátot muszáj pótolni.
– Miből áll a műszak, hány beteget látnak el egy nap?
– A saját tapasztalataim alapján jelentős emelkedés érzékelhető az utóbbi időben. Talán kifejezi, ha azt mondom, előfordult olyan műszak, amikor a COVID-gyanúval vagy állapotrosszabbodás miatt igazolt COVID-19 betegséggel érkezők száma, akik az SBO erre elkülönített, úgynevezett vörös zónájába kerülnek, meghaladta a hagyományos sürgősségi kórképekkel érkező összes beteg számát a belgyógyászati oldalon.
– Melyek a napi feladatok, kell-e már súlyozni, hogy kit látnak el először?
– A sürgősségi ellátás egyik vezérelve és elengedhetetlen része a triázs, azaz a betegosztályozás. Mi eddig is az erre szolgáló egységes értékelő rendszer segítségével súlyoztuk a betegeket, hogy az azonnali ellátást igénylő betegeket késedelem nélkül felismerjük, illetve a beteg aktuális állapotához rendeljük az ellátás megfelelő szintjét és idejét. Ugyanazt az egységesen érvényes, jól bevált triázs rendszert használjuk az ország minden sürgősségi osztályán, világszerte ilyen rendszerrel dolgoznak a sürgősségi osztályokon. Tehát ugyanazon elvek szerint működünk, mint eddig.
– Mikorra várható a tetőzés, és bírja-e majd az egészségügyi ellátórendszer?
– A tetőzést hivatalosan jelenleg december közepére várják. Hogy hogyan bírja a terhelést az egészségügyi ellátórendszer, az most mindenkin múlik. Most érezzük igazán, mit jelent, hogy egy csónakban evezünk. Eddigi életemben soha nem láttam, hogy ennyire egymás felelősségérzetére vagyunk utalva. Nézzünk szembe a valós helyzettel, és tegyünk meg mindent a magunk és mások egészségéért! Ezen rengeteg múlik. Tartsuk be a járványügyi intézkedéseket maradéktalanul!
– A maszk használata, kézmosás- fertőtlenítés és távolságtartás mellett mit tehetünk még a magunk és mások védelme érdekében?
– A legfontosabb a járványügyi intézkedések betartása: maszk-kézmosás/kézfertőtlenítés-távolságtartás-maradjunk betegen otthon! Ez lenne az alap, és azt mondjuk, persze, én mindent megteszek. Mi azt látjuk, hogy nem. Kezdjük a maszknál: maszkviselés és helyes maszkviselés között óriási a különbség. A maszk legalább kétrétegű, 60-90 fokon mosható-vasalható pamutvászon anyagból készült maszkot jelent. Percenként igazgatják, piszkálják, hol ez lóg ki, hol az. Helyesen: kezet mosok. Felveszem a maszkot, lehetőség szerint minél pontosabb illeszkedéssel. Szemüvegeseknek sokat segít a páramentesítő spray és az orrnál bevarrt igazítható merevítő. Amíg a maszk rajtam van, nyaktól felfelé nem érek az arcomhoz. Ez komoly koncentrációt igényel, míg megszokja az ember. A szemüvegemet sem igazítom meg kézmosás nélkül. Legkésőbb, ha a maszk kezd átnedvesedni, cseréljük. Levétel előtt kézmosás, a fülünknél fogjuk meg. A maszkot zacskóba teszem, ismét kézmosás. A kézmosás egész jól megy, ha erre nincs lehetőség, kézfertőtlenítés. Távolságtartás. Megint vannak bajok. Volt egy időszak, mikor nem álltak egymás sarkára az emberek. Most megint kezdenek erről megfeledkezni. Minimum másfél métert tartsunk, ahol csak lehet. A távolságtartásba az is beletartozik, hogy az egy háztartásban élőkön és a munkahelyen kívül csak a legszükségesebb találkozások történjenek. Van még egy terület, amit még mindig nem veszünk elég komolyan: a legenyhébb tünetek esetén gyerek vagy felnőtt, mindenképpen maradjunk otthon, kezdjük meg az önkéntes karantént! Tájékoztassuk telefonon háziorvosunkat és kövessük az útmutatását! A vonalak túlterheltek, legyünk türelmesek. Az esetek nagy része enyhe lefolyású. Ez egy vírusfertőzés, tüneti terápia a legtöbb esetben elég. Legyen otthon minimális házipatika, például lázcsillapító. A megelőzés részeként vigyázzunk magunkra nem csak járványügyi szempontból. Ha lehet, szedjünk napi 500-1000 mg C-vitamint, legalább napi 2000 NE D-vitamint. Fogyasszunk minél több zöldséget, gyümölcsöt. Fontos a testmozgás, az elegendő alvás. Ápoljuk a kapcsolatainkat azokkal is, akikkel most nincs módunk személyesen találkozni. Törődjünk a lelki állóképességünkkel, hisz most nagyon nagy szükségünk van rá. Ha szükségét érezzük, bátran tanuljunk meg például relaxálni, vagy keressünk valami új dolgot, amit szívesen megtanulnánk. Nézzünk vígjátékokat, a nevetés stimulálja az immunrendszert! Én például belevágtam szeptemberben egy életmódorvostani programba, és nagyon jól tettem, az a heti egy online alkalom is segít, hogy ne csak a COVID legyen előtérben.
– Amire mindenki kíváncsi, visszatérhet-e valamikor az életünk a rendes kerékvágásba, vagy amit sokszor hangsúlyoznak, hogy ezentúl hozzá kell szokni az ehhez hasonló járványokhoz?
– Nem vagyok sem jós, sem jövőkutató, így erre nem tudok válaszolni. A globalizált világ és a túlnépesedés be kell látnunk, kedvez a fertőző megbetegedések terjedésének. Én azt gondolom, ahhoz, hogy a gyermekeink jövőjét ne így kelljen elképzelnünk, két dolog fontos. Egyrészt hogy ebből a járványból megtanuljuk, amit csak lehet. Mind az emberek, mind az egészségügy. Ahol átéltek már az emberek ilyesmit, sokkal fegyelmezettebbek egy esetleges hasonló szituációban. A felkészülés nem félelem. A másik, hogy a magunk és gyermekeink egészségügyi ismereteibe, egészségkultúrájába, élhető életmódjába sokkal több energiát kellene fektetnünk. A COVID-19 súlyos lefolyásával összefüggésben közismert, hogy szerepet játszanak a krónikus betegségek, és komoly szerepet játszhat a túlsúly, elhízás. Szinte minden krónikus, vagy mondjuk úgy civilizációs betegségünk és az elhízás megelőzésében vagy kialakulásában döntő szerepe van az életmódunknak. Talán most jött el az ideje annak, hogy ne csak mondogassuk, egészségesebben kellene élnem. Ezt is tanítja nekünk a COVID.
Palicska Irén
