A Rotary Nemzetközi Diákcsere Program keretében 2019 nyarán két hónapot töltött Dél-Afrikában Hoffmann Hanna, a Horváth Mihály Gimnázium 12.C osztályos, földrajz szakos tanulója, akit Tinah van Tonder és családja láttak vendégül. Hannának rengeteg élményben volt része a nyári szünet alatt, sokat önállósodott, nem mellesleg gyakorolta az angol nyelvet, hiszen a szegedi egyetem angol-testnevelés szakára jelentkezett, ahová fel is vették. Ebben a tanévben pedig Tinah töltött Szentesen két hónapot, és számtalan izgalmas programon vett részt. A leendő egyetemistával beszélgettünk dél-afrikai élményiről és a továbbtanulásról.
Hanna a Nemzetközi Diákcsere programmal jutott ki Dél-Afrikába. A Rotary keretein belül háromféle utat kínálnak a diákoknak, a két hónapos rövidet, a 11 hónapos hosszút, és táborba is lehet jelentkezni 24 éves korig. Mint mondja, három rostán kellett átmennie. Egy előzetes jelentkezési lap kitöltése után a Hódmezővásárhelyi Rotary Klub – amely nagyon sokat segített neki – döntötte el, alkalmas-e arra, hogy kijusson. A második rostát Kecskeméten tartották, ahol egy 40 kérdésből álló műveltségi tesztet töltöttek ki a jelentkezők, angol szituációs gyakorlaton vettek részt, majd az elnökségnek adták elő, hogy hová és miért akarnak utazni.
A fiatal lány nyolc éven keresztül vízilabdázott, két éve hagyta abba, amikor országos bajnokok lettek a szentesi serdülő csapattal. Nagyon sokat utazott, rengeteg edzőtáborban járt, Horvátországban, Spanyolországban és Görögországban. A pályázatban mindenféleképpen Európán kívüli országot szeretett volna megjelölni, és a nyelvtanulás szempontjából is az angol terület volt a cél. – Magyarországról három, a világból 60 cserediák utazott tavaly Dél-Afrikába. Nyolcezer kilométer és 17 órás repülőút választott el Szentestől. Június 10-én mentem ki, és augusztus 9-én érkeztem haza teli élményekkel. A fogadó családom Johannesburg mellett, Benoni városában, egy nagybirtokon él. A szülők vállalkozók, kávéházat üzemeltetnek, hatalmas házuk van, bejárónővel. Két hónapig teljes kiszolgálásban volt részem, mint egy szállodában, beágyaztak, mosták, vasalták a ruháimat, saját fürdőszobám volt, ágyba kaptam a villásreggelit. Jártam az Indiai óceánnál, Durban-ben, Pretoriában, és Bloemfontein-ben is. Ellátogattunk egy hatalmas vidámparkba, és egy szafari parkba, láttunk csimpánzokat és oroszlánokat, a kölykök közvetlenül a kocsink mellett játszottak – mesélte élményeit Hanna. A gimnazista a dél-afrikai télbe érkezett, egy hónapig járt iskolába, ahol szigorú szabályok fogadták: egyenruhát kellett hordania, nem sminkelhette magát, tilos volt a műköröm és a fülbevaló is. A diákok nem írnak dolgozatot, de minden hónapban vizsgáznak. Úgy érezte, hogy befogadták.
– Ott nincs olyan, hogy a barátnőimmel elmegyek kávézni, hanem a szülők elvisznek kocsival, majd értünk jönnek. Nem sétálhattunk, biciklizhettünk egyedül, mert egyáltalán nem jó a közbiztonság. Mi fizettük a repülőjegyet, a kint tartózkodást pedig a család állta. Arra az időre az ő gyerekük voltam, a fagyit és a zsebpénzt is tőlük kaptam. A hazafelé úton egy kis gikszer is történt az átszállásnál, Dohában maradt a bőröndöm, az összes ruhámmal és az ajándékokkal, ami három nap múlva érkezett meg. Az ilyen kalandok maradnak meg élményként, és ezekből lehet sokat tanulni. Rá voltam kényszerítve, hogy magam oldjam meg a problémákat. Úgy érzem sokat önállósodtam a kint lét alatt, és megálltam a helyem – mondja Hanna.
Aztán a dél-afrikai cserediáktársa, Tina látogatott Szentesre tavaly novemberben. Ő is bejárt az órákra, előadásokat tartott. Nagyon jól érezte magát, tetszett neki az ország, a szabadabb légkör, és az, hogy itt látott először havat. Megmutatták neki Szegedet, Budapestet, voltak Egerben is egy három napos földrajzos kiránduláson. Részt vett a szalagavatón, még egy táncra is beállt a többiekhez. Hannával még most is tartják a kapcsolatot, és gratuláltak a sikeres felvételijéhez. A lány ugyanis angol-testnevelés szakra jelentkezett a szegedi egyetem ötéves képzésére. Emelt szintű érettségit tett angolból, ami plusz 50 pontot jelentett a felvitelinél, testnevelésből pedig 100 százalékot teljesített a szóbelin. Általános iskolai tanárnak készül, és Szentesen maradna, mert szereti a várost, de esetleg még Szeged is szóba jöhet. – Az angol-testnevelés szerintem nagyon jó választás, délelőtt az iskolában tanítanék, délutánonként pedig különórákat adnék angolból, úszást oktatnék a gyerekeknek, én is az uszodában nőttem fel. Nyáron is dolgozom Csongrádon a fürdőben, mint úszómester és medenceőr. Ahogy betöltöttem a 16. évemet, mindig vállaltam nyári munkát, mert fontosnak tartom. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, rengeteget segítettek, mindent megkaptam tőlük – fejezte be a beszélgetést Hanna.
Palicska Irén
