A Petőfi Szálló a szentesiek nagy vágya volt, s már az elkészítéséből is kivették a részüket. Helyi szakemberek hozzájárultak tudásukkal a gyönyörű komplexum megszületéséhez az építkezésen, majd az elkészült színházterem színpadát birtokba vették a műkedvelő színjátszók is. A kivitelezés megkezdése előtt pályázatot írtak ki az egyes szakipari munkákra, a legfontosabb kiviteli munkákat Dobovszky József, ifj. Kovács János, Budai János és Dobozi Mihály szentesi vállalkozók nyerték el. Rajtuk kívül a következő mesterekkel és vállalkozókkal kötöttek szerződést: Risztl Ferenc (villanyszerelés), Jákob József (bádogos munkák), Hörcher és Ilgner cég (acélszerkezetek), Knuth Károly budapesti vállalkozó (víz, csatorna, központi fűtés), Mundt Miklós bécsi gyáros (csillárok), Kálmán Ede pécsi szobrász (szobrászmunkák), Vunsch Róbert budapesti vállalkozó (belső figurális díszítés). Eredetileg a homlokzat teljesen más színezésű volt, az 1930-as évek végén az eredeti kék meszelés helyett sárga kőporozással lett az épület felújítva. A betétrészek halvány ultramarinkék kazeines meszeléssel, a tagozatok, keretek egy tónussal sötétebb színben készültek. A nyílászárók sötét ultramarinkék és fehér mázolást, illetve tölgyfa pácolást, a bádogos szerelvények lenolaj áthúzást kaptak.
Az épület egyik belső dísze, értéke, a színház megformálásával Zsoldos Gyula szentesi származású festőművészt bízták meg. „Egy ily teremnek szépségét végtelenül emeli az, ha a színpad előtt szép előfüggöny van. Az építtető bizottságnak is, a városnak is különös szerencséjére városunkban időzik Zsoldos Gyula jó nevű festőművész, városunk szülöttje, ki olyan áron vállalta el az előfüggöny megfestését, amelynél egy közönséges színházi dísz- letfestő is többet kért volna a maga mázolmányáért. Volt alkalmunk látni a függöny készülését kezdettől fogva, volt alkalmunk megfigyelni a szorgalmat és ambíciót, mellyel a fiatal művész a képen dolgozik, és most, hogy a befejezéshez közeledik, alkalmat veszünk rá, hogy úgy a gondolat szépségéért, mint a kivitel hatásosságáért őszinte örömünket nyilvánítsuk” – írták a görög mitológiából vett Tháliát és Apollót, mint főalakokat ábrázoló festményről a Szentesi Lap 1898. június 24-i számában. A helybeliek körében ismert ember lett a várva várt szálloda tervezője, Komor Marcell (Jakab Dezsővel közösen voltak az építészek), s a budapesti szakember is viszonozta az iránta megnyilvánuló érdeklődést, nagyrabecsülést például azzal, hogy esküvőjére is meghívta hivatalosan a szentesieket. Ezt tudatta a Szentesi Lap 1898. április 22-i számában: „Komor Marczell úrtól, a városi nagyvendéglő kitűnő műépítészétől kaptuk a következő sorokat: Minthogy valamennyi szentesi tisztelt, kedves ismerősömnek külön-külön írnom valóban lehetetlen, ezúton kérem fel valamennyit, méltóztassanak szívesen tudomásul venni, hogy f. hó 24 én, vasárnap d. u. félegy órakor a budapesti, dohány utczai izr. templomban oltárhoz vezetem szívem választottját,
Waldmann Berta kisasszonyt. Az örömteljes szertartáson mentől nagyobb számmal való becses megjelenésüket kérve, maradtam tisztelettel Komor Marczell építész. Részünkről meleg szerencsekívánatunkat küldjük a derék fiatal építésznek és jövendőbelijének.” S egy pár gondolat erejéig térjünk vissza a 90 éve elhunyt Dobovszky József Istvánhoz. Tulajdonképpen egy fél életet élt az építész, de a városképet, különösen a központot jelentős mértékben meghatározzák munkái. 1882. október 20-án született Szentesen. A budapesti Magyar Királyi Állami Felső (Építő) Ipariskola rendes tanfolyamán építésznek tanult 1899 és 1902 között, majd hazatérve kőművesmester édesapja mellett kezdett dolgozni. Már egészen korán részt vett a szentesi Petőfi Szálló és Vigadó 1897 és 1899 között zajló kivitelezési munkálataiban. Építésvezetőből azonban hamar tervező építésszé vált, amikor 1906-ban megnyerte a dévai református templom országos tervpályázatát, de a városháza tervpályázatán is próbálkozott. Elsősorban historizáló, szeceszsziós és premodern stílusjegyeket hordozó alkotások születtek a keze nyomán: templomai, középületei és magánházai máig számos vidéki település meghatározó színfoltjait adják. Ezek közül kiemelkedik a túrkevei polgári fiú – és leányiskola (19081910), a kunszentmártoni zsinagóga (1911-1912), a mindszenti bankpalota (1911-1913 k.), Szentesen a katolikus iskola (19111913) a járásbíróság (1911/12), a katolikus népiskola (1911/12) és
a felsőpárti református templom (1912/14). Utolsó munkája az izraelita temető cinterme (1929). Az első világháborút követően a városi lakáshivatal előadójaként, majd a műszaki hivatal nyilvántartójaként dolgozott. Egyre ritkábban vett részt tervpályázatokon, többnyire csak a város megbízására tervezett. Negyvennyolc évesen, 1930. december 18-án hunyt el. A kőszínház megnyitása előtt is kedveltek voltak a helyi amatőr színjátszókörök előadásai, ez csak fokozódott az állandó színházterem megjelenésével. A műkedvelők lehetőségeit segítette, ösztönözte a Szentesen letelepedett Szigethy Jenő korábbi színidirektor is. Iparosokból alakult színjátszó társulat énekes népszínművel, kereskedő ifjak pedig komolyabb színdarabbal álltak az új színház színpadára. Azonban ezeken a deszkákon megmutatta művészetét a kor legnagyobb hazai színésznője, Jászai Mari is. Százhúsz éve, 1900. június 19-én egyetlen estén vendégszerepelt egy jótékonysági műsorban. A híres tragika szentesi fellépését egy összefogásnak köszönhették a szentesiek, három nőegylet és Stark Nándor könyvkereskedő kezdeményezte. A lelkes közönség visszatapsolta. A mozi elődje is beköltözött a színházba. A századfordulón az új technikai vívmánynak köszönhetően a szentesiek kitekinthettek a nagyvilágba is, hiszen Edison mozgófényképei is megérkeztek. (folytatjuk)
Darók József
