Sri Lanka, Peru és Csernobil után Európa legészakibb pontját választotta úti célul Gergely Szilveszterné. A világjáró nyugdíjas még február elején töltött hat napot Norvégiában. Zsóka a rövid idő ellenére is rengeteg élménnyel gazdagodott, látta a Föld legcsodásabb természeti jelenségét, az Északi fényt, vagyis az Aurora Borealist, részt vett egy éjszakai kutyaszán túrán, és részese volt egy rénszarvasfutó-versenynek is Tromsø főutcáján.
Zsóka február 5-én indult oslói átszállással Tromsø-be, amely az Északi sarkkörön túl, 350 kilométerre fekszik. – Mesés város, maga a csoda, amit fokozott, hogy hatalmas hó esett az érkezésünk előtti napon. Az utazási iroda -15 fokot jelzett előre, de nem volt nagyon hideg, -2 fokot mértek, egyáltalán nem fáztunk. Nem sok csomaggal utazom, de azért pakoltam meleg holmikat. Délelőtt 9-kor virrad és 15 órakor már lemegy a nap, sokáig van sötét. A 24 órából általában 21-et talpon voltunk, keveset aludtunk, azt se igazán tudtunk a sok élménytől – kezdi beszámolóját a világjáró.
Másnap indult a program. Egy természetfotós fiatalember volt az idegenvezetőjük, aki csak északi sarkvidéki túrákat vezet. A második nap a múzeumlátogatással telt, megnézték a sark- kutatók múzeumát valamint a tromsøi múzeumot. Este pedig elindult a csoport a sarki fény túrára. Zsóka nem először választotta az 1000 út utazási irodát, ők ugyanis garantálják, hogy addig nem hozzák haza a turistát, amíg nem látta az északi fényt. Meteorológusok határozzák meg, hogy hol vannak azok a pontok, ahonnan nagy az esélye az Aurora Borealisnak. – Este 7-kor indultunk, és az volt a terv, hogy ha az első helyen nem látjuk, akkor megyünk tovább a következőre. Két és fél órát utaztunk az első állomásig. Leszálltunk a buszról a sötétben és a nagy hóban mécsesek világítottak az úton. Sarkkutatók sátrai között tábortűz égett, itt forró csokival, teával és keksszel kínáltak. Ahogy megálltunk, pillanatokon belül megjelent a sarki fény, ami folyamatosan mozgott, cikázott, valakinek félelmetes volt. Nem olyan zöld, mint a fotókon, inkább kékes szürkés színekben játszott. Mellettünk a tajvaniak sikoltoztak a meglepetéstől. Én egy óra hosszáig álltam a hóban és csodáltam a látványosságot. Hidegrázósan különleges élményt jelentett, nagyon boldog voltam, hogy ide is eljutottam, és ezt is láthattam – mesélte Zsóka.
Hajnalban érkezett vissza a csoport a szállásra, de néhány óra alvás után indultak is tovább, mert nagyon sok látnivaló várt még rájuk. Fakultatív programok közül választhattak, néhányan elmentek rénszarvas etetésre, az elszántabbak 10 kilométeres hótalpas túrát is bevállalhattak, de kutyaszántúrára is lehetett jelentkezni. A norvégok mindenhová adtak felszerelést, overállt, csizmát, kinek mire volt szüksége. – Mi fél napot töltöttünk Tromsø-ben, sokat sétáltunk és megnéztük az evangélikus templomokat. Nagy szerencsénk volt, mert akkor rendezték a számi fesztivált. Ők a mai Norvégia, Svédország, Finnország bennszülött lakói, akik nagyon szép népviseltbe öltözve vonultak fel az utcákon. Este pedig kutyaszános túrára indultunk. Két órát utaztunk a semmibe, itt már nincs is autóforgalom.
A farmon, ahová ellátogattunk, 300 kutyát tartottak, és 10 szánt indítottak egyszerre, mindegyiket 10 kutya húzta, én ültem a szán végében, mögöttünk állt a hajtó. Mi voltunk az utolsók a sorban, és amikor kanyarodtunk, akkor láttuk az egész karavánt. Ez is hatalmas élmény volt. Ezután vendégül láttak minket az egyik faházban, ahol középen égett a tűz, és bográcsban főzték a rénszarvaspörköltet. Mivel vegetáriánus vagyok, ezért nem kóstoltam meg, főtt árpát és kölest ettem zöldségekkel. Itt is teával és forró csokival kínáltak minket, szeszesitalt nem adnak sehol, a boltokban is csak bizonyos ideig lehet vásárolni – fogalmazott a világjáró nyugdíjas.
Még egy gyönyörű nap várt az utazókra, amikor az Északi-tengerhez kirándultak, ahol csak a csend és a víz fogadta őket, egykét kis halász házikóval. Majd egy kis faluba értek, épp harangoztak, akkor kezdődött az istentisztelet a templomban. A 2477 méteren fekvő Lyngen Alpokban aznapra nem ígértek jó időt, de végül ragyogó napsütésben érkeztek meg. – Európa legészakibb hoteljében is jártuk, ne kérje, nem tudom kimondani a nevét (és elneveti magát). Délután még egy rénszarvasfutó-versenyt is láttunk Tromsø főutcáján, az állatokon sorszám volt, hátul állt a hajtó egy sílécen. Egy pillanat alatt átfutottak előttünk, pedig ott álltunk az első sorban. Este még felmentünk a város felett elterülő 844 méteres hegytetőre felvonóval, és éjfélre értünk vissza a szállásunkra. Hajnalban indultunk a repülőtérre, és irány Magyarország – fejezte be élménybeszámolóját Zsóka, aki már csak néhány napos utakat tervez a közeljövőben. Az idén ősszel még szeretne eljutni Norvégiába, Bergenbe, a barátnője lányához, valamint régi álma Azerbajdzsán. A férjével ellátogatnának Auschwitzba is, ott még nem járt, mint mondja, ehhez meg kellett öregednie.
Palicska Irén
