Lassan egy éve élünk együtt a félelemmel. Harcolunk egy láthatatlan ellenséggel, a koronavírussal, eddig ismeretlen protokollok szerint, szabadságunkban korlátozva létezünk. Aggódva néztük a külföldi tudósításokat a járvány első hullámáról, kicsit lazábban kezeltük a második hullám szabályait és előírásait, és rezignáltan vesszük tudomásul, hogy nyakunkon a harmadik hullám. Talán fellélegezhetünk, hiszen itt a védőoltás. De attól függetlenül, hogy elkaptuk-e a vírust, hogyan hat mindez a lelkünkre és a testünkre? Mit okozhat a tartós szorongás és a félelem? Hogyan tudjuk ellensúlyozni a ránk törő, és eluralkodó negatív érzelmeket, és hogyan őrizhetjük meg mentális egészségünket? Dr. Gőgh Edit neurológus-pszichiáter főorvost kérdeztük.
– Félelmet, szorongást, depressziót, szomorúságot és akár agressziót is okozhat a koronavírus miatti bezártság. Mit tapasztal a saját praxisában, mennyivel nőtt meg az ilyen tünetekkel Önhöz forduló páciensek száma?
– Sajnos egyre gyakrabban találkozok az agresszióval, amikor házaspárok – otthon lévén mindketten – a nyelv tőrével szinte „gyilkolják” egymást, mármint egymás lelkét. A bezártságot nem mindenki egyformán viseli. De emberségünk méltósága valahol ott kezdődik, hogy megpróbálunk emberi módon alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. A pandémiától függetlenül is drámaian nő a mentális betegségek gyakorisága a világban, a WHO adatai szerint 1990 óta csak a depresszió előfordulása több mint 50 százalékkal emelkedett. Napjainkban EU-szerte a mentális zavarok jelentik a második legnagyobb betegségterhet.
– Milyen konkrét panaszokkal keresik fel?
– Különféle félelmek, szorongások, alvászavarok, teljesítmény-zavarok, de vannak, akinél már pszichoszomatikus emésztőrendszeri panaszok, fejfájások állnak a középpontban, amelyek a páciens szenvedését okozzák. Domináló a félelem és szorongás. Tudjuk, hogy minden félelem mögött szorongás áll. Ha a félelem és szorongás tartósan fennáll, az előbb a vegetatív idegrendszert, majd az immunrendszert fogja gyengíteni, aminek egyenes következménye, hogy kitárja a kapuit a betegségek előtt. A szervezet bedobja a stressz-hormonokat, amik a legkülönbözőbb tünetek képében jelennek meg. Hogy kinél milyen elváltozásban, az egyed-specifikus, de a félelem mindig az úgynevezett „gyenge pontunkon” támad.
– Milyen hatással van ez az időszak a gyerekekre, és hogyan védhetjük meg őket?
– A gyerek védtelen. A gyerek a szülőre van bízva. Ha a szülő szorong, fél, vagy pánik rohamai vannak, ezt látja a gyermek, aki mintegy átveszi a szülőtől ezt a mintázatot, ő is félni, szorongani fog. Sőt, a gyerekek az általános szorongáson túl attól is félni fognak, hogy mi lesz, ha apa vagy anya beteg lesz, vagy meghal. Ez óriási teher a gyermeki léleknek. A 10–20 év közötti korosztályban egyébként is, még a koronavírus járvány előtt is jóval több volt a mentális problémával küzdő, mint az összes többi betegségben szenvedő együttvéve. A fogyasztói társadalmakban a gyerekek 20-25 százaléka (!) küzd mentális problémákkal. Minderre még rátett a koronavírus okozta bizonytalanság, amely eredménye, hogy 35-50 %-al megnőtt a szorongásos, depresszív tünetek és pánik betegek száma a gyermekek között is. Éjszaki felriadások, félelmek, kisebbeknél a már szobatiszta gyermek ismét éjszaki bepisiléssel reagálja le félelmét. Megvédeni a gyermeket ettől akkor tudja a szülő, ha ő maga is stabil és harmóniában van. Ha nincsenek otthon hangos családi viták, veszekedések, ha gyermek megélheti, hogy bár van egy járvány, de védettnek érzi magát a szeretetteli, megértő, meghallgató és elfogadó család védőhálójában, anya és apa mellett biztonságot érez. A gyermeknek nagyon fontos a biztonság tudata és légköre.
– Online kurzussal segít a túlélésben. Mi volt a motivációja és a célja a kurzus elindításának?
–Épp a karantén-helyzet vezetett bennünket a PSY-NATURA Online Önismereti Kurzus – www.psynatura.hu – létrehozására. Amikor a pandémia miatt korlátozva vagyunk a személyes találkozásokban, amikor az emberek nem tudnak, nem mernek, vagy a korlátok miatt nem akkor találkozhatnak orvosukkal, nem akkor kérhetnek segítséget, amikor szeretnének, ezért a segítség megy az otthonokba. Így nem kell gyakori rendszerességgel orvoshoz utazni, emiatt szabadságot kivenni. Ez az online kurzus, egy kicsit más, sőt, fordított a „felállás”, mint amikor valaki elmegy lelki vezetőjéhez vagy egy pszichiáterhez. Mert a rendelőben a páciens beszél, a szakember hallgat. Ez úton fordított a helyzet, mert a páciens hallgat – a pszichiáter beszél – ahol a hallgató négyszemközt lehet önmagával – és lelkébe beépíti a hallottakat, mellyel a szó szoros értelmében építi, gyógyítja saját lelkét. Ez a kurzus egy belső utazás útlevél nélkül! A kurzus egymásra épülő témái segítenek egy új lelki egyensúly, a test-lélek-szellem egyensúlyának megtalálásában és megteremtésében, hogy teljes emberként élhesse életét, teljes emberként járhassa a saját útját mindenki. A sok visszajelzésből az derült ki, mert egyre többen írták: „megértettem a tüneteimet”, „magamra ismertem”, vagy „választ kaptam kérdéseimre”. Ezek a visszajelzések azért kellenek, hogy mi is fejlődjünk, hogy hatékonyabban tudjunk segíteni az arra igényt tartóknak.
– A bezártság nem csak az egyénre, hanem ezáltal a kapcsolatokra is hatással van. Ön szerint van kiút, de mi a teendőnk?
– Való igaz. Az egyik véglet, amikor a család összezárt tagjai egymásnak esnek, sajnos nő a családon belüli agressziók száma. A másik oldalon pedig mindenkinek hiányoznak a személyes találkozások. De ma az internet világában tudunk kapcsolatot tartani szeretteinkkel – ha akarunk. Akkor is, ha az valóban nem pótolja a személyes találkozást: az érintés, a tekintet, a szempár sugárzását nem élhetjük meg. De tudunk értekezni egymással és tudunk egy kicsit jobban befelé is figyelni. Az anyagelvű világból jó egy kicsit a lélekre is időt, energiát szentelni, amire eddig nem, vagy alig volt időnk. Felfedezhetjük egymásban, párunkban, gyermekünkben és önmagunkban a rejtett lelki kincseket. Gondolatokat cserélhetünk. A ma emberének egyik nagy fájdalma és hiánya, hogy nem hallgatják meg egymást. Épp ezért lett a kurzusunk mottója: „Meghallgatlak, megértelek, elfogadlak – tehát szeretlek!”
Igen, van kiút. Legyen rendszeresség az életünkben. Nagyon fontos a tudatosság. Figyeljünk és hallgassunk jobban a belső iránytűnkre, a belső hangunkra, mert az mindig a helyes utat mutatja. Bízzunk jobban önmagunkban és egymásban! Nagyon fontos a megelőlegezett bizalom egymás felé, hogy elfogadjuk egymást, amely eredményeként megindul majd egy pozitív átalakulás. Így kapunk majd elegendő lelkierőt, ami felszabadít, hogy újra félelem nélkül élhessünk. Ha ezt megéljük, akkor nem szigetelődünk el. Merjük, akarjuk élni az életet, szívvel-lélekkel.
Mit tegyünk még? Éljük meg a most pillanatát – lássuk meg annak örömét, ne a még be sem következett, csak a magunk által gyártott félelmeket erősítsük önmagunkban. Érzelmi hozzáállásunk nagyban segíthet ezen, legyünk optimisták, még akkor is ha ez nehezünkre esik, ne feledjük nincs reménytelen helyzet. Ne ragadjunk bele a nehéz helyzetekbe és ne dramatizáljuk túl. Keressük a megoldásokat hittel és bizalommal. Legyen a mosoly és nevetés a napjainkban, ne veszítsük el humorunkat. Használjuk ki a kapott időt beszélgetésekre, olvasásra, zene hallgatásra, kreatív tevékenységekre. Figyeljünk jobban egymásra és a természet adta csendre. Ez a csend megnyitja az ajtót és megteremti a belső csendünket is. József Attila írja:
„Szoktatom szívemet a csendhez
Nem oly nehéz.
idesereglik, ami tovatűnt”
Szoktatjuk szívünket a csendhez? Avagy még mindig a zajos, lármás félelmet indukáló életet keressük? Éljük meg a csend ajándékait. A csend alakító, érlelő és tisztázó. Csendben születik az érzelem. Csendben születik a gondolat. Csenden születik a cselekvés. Csendben tisztázódik bennünk a homály, szétoszlik a köd. Csendben világosan látjuk a valóságot. Csendben születik az élet, és már nem is félünk.
Palicska Irén
