Minden szavából érződik, mennyire szereti a szakmáját. Szerény, tiszta lelkű, önzetlen, és 42 éve ellenére valami olyan természetes bölcsesség árad belőle, amit csak az idős emberek birtokolhatnak. Bodnár Antal szobafestő-mázoló harmadik alkalommal vállalt jótékonysági célú munkát Szentesen, és már tervezi a következőt. Óvodai játékokat, iskolai tantermet és most júliusban ismét egy óvodai előszobát újított fel kis csapatával.
– Kezdjük a történet elején! Hogyan és miért lett szobafestő a kis Anti? Szerette a rajzot és a színeket?
– Rajzból és technikából is elég ügyes voltam a Klauzál Gábor Általános Iskolában. Amikor nyolcadikban választani kellett, gondban voltam, a bútorasztalos szakma jött szóba. Épp akkor festették a lépcsőházunkat, és a szüleim mindig beszédbe elegyedtek a festővel. Első látásra megtetszett a szakma, ezt jelöltem meg a jelentkezési lapon, és fel is vettek a Zsoldosba. Nehéz döntés egy 14 éves gyereknek, hogy mi legyen, amivel megállja a helyét. Akkor még fizetni kellett a mesternek, hogy ott töltsük a gyakorlatot, és emlékszem, július elsején behívott a főnökünk. Azt mondta a szüleimnek, hogy nem kéri ezt az összeget, de sokkal több időt kellene ott töltenünk, és akkor megtanít minket a szakmára. Már első év végén eljártam meszelni, hengerezni, és volt olyan nyár, hogy csak két hétvégém volt szabad.
– Nem volt korai ez a sok munka 15 évesen, hiszen nem volt nyári szüneted.
– Sok volt, de tetszett. Rögtön bedobtak a mély vízbe. Azért amikor a haverok mondták, hogy merre nyaraltak, az rossz érzés volt. Olyan nevelést kaptam, hogy tudtam, meg kell élnünk a saját kezünk munkájából. A szüleim is munkásemberek voltak, apám a mezőgazdaságban dolgozott, anyukám háztartásbeli volt. Megszerettem a szakmát, jövőre lesz 25 éve, hogy elballagtam a Zsoldosból. Azzal kapcsolatban is szeretnék valami nagyobb volumenű jótékony akciót a Kertvárosban, ahol élek.
– Nem akartál továbbtanulni?
– Sportoltam, fociztam és hosszútávfutó voltam, sport tagozatra javasolt Tariné Lantos Piroska, a későbbi igazgató, de a szüleim azt mondták, hogy egy jó szakma többet ér. Elballagtam, aztán jött a katonaság, majd a nagybetűs élet. Amikor cégeknél dolgoztam, ahogy végeztem délután, átvettem a „játszós ruhámat”, és mentem tovább, festést-mázolást vállaltam. Sokszor nehéz volt, mert egymagam tapétáztam, szűrtem a meszet. A 90-es években jöttek nyugatról a fejlett hengerek, de előtte mi még meszelővel tanultunk festeni, és kézzel állítottuk össze a festéket, aminek a lényege, hogy keverni-keverni. Van, hogy a mai napig is így keverem össze a kisebb adagot. Ez olyan nosztalgia, meg szeretek benne turkálni.
– Milyen adottság kell a szakmához?
– A varázsszó a szépérzék. Két kuncsaft van, az egyik rám bízza a kivitelezést, a másik pedig mindent jobban tud. Nekem mindig az az irány, hogy úgy csinálom, mintha magamnak csinálnám. A tulajdonost is próbálom rávezetni a szépre. Mielőtt kipakolunk a lakásból, nagyjából átbeszéljük, a stílust, a színeket, hogy minden harmonizáljon, mert azért be lehet választani, főleg ezekkel az erős színekkel, ami újra divat, de most egy-egy falfelületet kiemelve.
– Melyik a legjobb része a munkának? A kezdetek, amikor alakul, vagy amikor már elkészült?
– A legfontosabbak az alapmunkálatok, mert ott el lehet szúrni mindent, utána pörög, pattog a festék. A legjobb része, amikor készen vagyunk, és látom az elégedettséget a megrendelők arcán, örülnek, hogy szépet csináltam. Meg amikor 5-7 év múlva visszahívnak, és még fent vannak a díszítések, és mondják, hogy én csináltam. A mázolás 7-10 évente esedékes, a konyhát 2-3 évente illik kifestetni.
– Milyen munkákat emelnél ki az elmúlt évekből, melyekre vagy a legbüszkébb? Itt ülünk Petőfi, és az épülő színház előtt, most itt dolgozol a csapatoddal.
– A jótékonysági festéseket említeném először, a Százszorszép Óvodában kültéri játszóeszközöket újítottuk fel, tavasszal ugyancsak ebben az óvodában a kislányom csoportszobáját, és a fiam iskolájában, a Kosztában a tantermet festettük ki, legutóbb pedig a Rákóczi úti óvodában a folyosót újítottuk fel. Ebben az évben szeretnék támogatni egy rászoruló családot is, ingyen kifesteném a gyerekszobát karácsonyra. A Petőfi is kihívás is, szentesiként pedig a szívügyem. Amikor még pár éve romos állapotban volt, mondtam egy ismerősömnek, az az álmom, hogy dolgozhassak bent egyszer, akár csak egy helyiségben is. Most a falfelületeket gletteljük, aztán festünk a folyosón, a galérián és a csarnokban. Lassan haladunk a színpad felé, remélem, győzzük emberrel, és a határidőt is tudjuk tartani. Ezen kívül a Petőfi iskola összes nyílászáróját mi mázoltuk, vagy 150 darabot, arra nagyon büszke vagyok, mert szép lett. A zeneiskolában és a Klauzál oviban is mi csináltuk a nyílászárókat, Magyarcsanádon pedig templomot festettünk.
– Mekkora a csapat? Találsz megfelelő, és ami a legfontosabb, megbízható szakmunkásokat?
– Nehéz, mert nem ilyen helyeken akarok próbálkozni, mint a Petőfi, hogy beválik-e valaki, vagy sem? Próbálok ismerősöket bevonni, most öten vagyunk, de ha mindent meg kellene csinálni, még szükség lenne egy-két szakmunkásra.
– Emberekkel a legnehezebb bánni, emlékszel kekec megrendelőre?
– Egy idős bácsi majdhogynem kivette az ecsetet a kezemből. A kedvencem, amikor azt mondják, hogy másképp olvasták az interneten, és szembe mennek huszonöt év tapasztalatával, túl okosak. Ilyenkor felveszem a fapofát, és megcsinálom a rossz kuncsaftnak is, mert nem küldhetem el. Soha nem futamodtam meg. Olyan volt, hogy a munka felénél, mondtam, akkor számoljuk el, mert olyan dolgokat akart megcsináltatni a megrendelő, ami nem is volt a megállapodásban. Ez a kihívás a szakmában.
– Mennyit dolgozol, marad szabadidőd? Azért fárasztó lehet a 8-9 órás fizikai munka.
– Nyolckor kezdődik a munkaidő, előtte a párommal megosztva visszük a gyerekeket az óvodába, iskolába. Van egy nagyfiam is, ő 18 éves, az édesanyjával él. Ötig vagy, amikor dömping van, hatig dolgozunk. Az bőven elég, hogy kellemesen elfáradjunk. Néha bizony szombaton is dolgozni kell, hogy haladjunk, de a vasárnap szent. Ilyenkor igyekszem kikapcsolódni a családdal, de már sajnos ezt is a munkához igazítom. Ha látom, hogy van két hetem, akkor gyorsan elmegyünk nyaralni.
– Mesélj a honlapodról, hogy találtad ki a Megszépítjük otthonát elnevezést?
– Azért hoztam létre a honlapot, mert mindenki az internetet bújja, egy valamire való üzletet így lehet előre vinni. A logót Kádár Gergő grafikussal találtuk ki. Működik a weboldalam és a Facebook oldalam is, így a nagyobb cégek is megtalálnak, itt fent vannak a referencia munkáim is. Szerettem volna, ha a név és a logó is egyedi és különleges, így meg tudom szólítani a megrendelőket.
– Az önzetlen segítségnyújtás a mindennapjaid része?
– Elsősorban a saját gyerekeim környezetét szerettem volna megszépíteni, de folyamatosan keresem az intézményvezetőket, hogy hol mit kellene csinálni. Ha megtehetem, akkor miért ne segítsek. Tavaly a szülészeti osztályra vittünk pelenkákat a párommal. Most hétvégén pedig Szegeden voltunk a családdal, és az egyik gyorsétterem előtt leszólított egy korombeli srác, hogy nagyon éhes. Mondtam, hogy pénzt nem adok, de meghívtam egy hamburgerre. Átéreztem a helyzetét, én nem szeretnék hasonlót átélni, és olyan jólesett segíteni.
Palicska Irén
