Első saját szerzeményével rukkolt elő a Karikó-Tóth Zsófi és Kiss Péter duó. A két fiatal a Kőbányai Zenei Stúdióban találkozott hat évvel ezelőtt, azóta dolgoznak együtt. A bluest és a jazzt ötvözik az alternatív zenei világgal. Kerestek maguk mellé egy dobost és egy basszusgitárost, zajlanak a próbafolyamatok, és szépen-lassan összeáll a SoFeat. Az alakuló zenekar első állomásaként rögzítették az Árnyék című dalukat Budapesten, a Szimpla Kertben. Zsófi a Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán végzett, Egerben tanul magyar-ének szakon, és úgy emlékszik, hogy mindig is erre a pályára készült.
Gyakran léptek fel a Szimpla Kertben? Népszerű hely?
Igen. Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy rajtuk keresztül tudott megjelenni az első dalunk. Szerintem csodálatos hely. Azt szeretem benne, hogy az akusztikus formációktól kezdve a nagyzenekari produkciókig, a népzenétől az elektronikus zenéig minden helyet kap. Szuper színfoltja Budapestnek.
Milyen stílust képviseltek? Bár nem vagyok annyira vájt fülű, de az első dalotokat hallgatva, nekem a 60-70-es évek, és a Doors ugrott be.
Ez nagy dicséret, mert a gimisként nagyon sokat hallgattam a Doorst, úgyhogy imádom azt a világot. Mi viszont egy kicsit alternatívabb vonalat képviselünk. Peti bluesos gyökereket hoz magával, neki ez a szíve közepe, én egy jazzes beállítódást, ezt ötvözzük az alternatív zenei világgal.
Hogy találkoztatok, és mióta dolgoztok együtt?
2014-ben találkoztunk a Kőbányai Zenei Stúdióban, ahol könnyűzenei képzést nyújtanak az érdeklődő fiataloknak. Zenekari, ének, gitárórák vannak, kinek mi a fő tárgya. Évfolyamtársak voltunk, és barátok lettünk, elkezdtünk duózni, dalokat összerakni. Először feldolgozásokat, aztán megmutattam a saját dalaimat, amik nagyon tetszettek neki, és azt mondta, hogy csináljuk!
Miért döntöttél Budapest mellett?
Minden Szenteshez köt, ott születtem, ott nőttem föl, a családom is ott él. A mai napig haza járok, amikor csak tehetem. Nyolcadikban jött a nagy kérdés, hogy hol kellene továbbtanulni?Nagyon hálás vagyok, hogy közösen kitaláltuk, próbáljam meg a HMG irodalmi-drámai tagozatát. Imádtam, az eddigi életem legvarázslatosabb és legmeghatározóbb négy éve volt, amit ott töltöttem. Már korábban is voltak ilyen ambícióim, hogy zenével szeretnék foglalkozni, írtam dalkezdeményeket, már amilyeneket egy tinilány írhat. A drámai adott nekem egy löketet, hátország volt, támogatást éreztem abban, hogy ezt meg merjem lépni. A kőbányai stúdióról egy drámais fiútól hallottam, aki szintén zenész álmokat dédelgetett, ő itt tanult tovább,és mesélt a suliról. Úgy éreztem, hogy én is megpróbálom, és ez lesz az én utam. Nagyon jól döntöttem, mert zseniális emberektől tanultam, mint például Gyémánt Bálinttól vagy Babos Gyulától. Csodálatos volt, amikor ők tanítottak arra, hogyan is kellene ezt csinálni, egyáltalán a zenész szakmáról gondolkodni. Elképesztően sokat adtak emberileg is. A zenésztársaimat és a legjobb barátaimat is ott ismertem meg, szóval abszolút hálás vagyok ezért az útért.
Említetted a családodat. Gondolom, büszkék rád és a sikereidre. A nevedből nem nehéz következtetni, hogy Karikó-Tóth Tibor lánya vagy.
A szüleim elképesztően jó fejek, ahogyan ehhez az egészhez állnak, és támogatnak. A környezetemben van olyan, akinek a családja nem igazán segíti a zenei pályáját. Azt mondják, hogy szerezzen egy rendes szakmát. Anyáék mindig azt látták, hogy ha bármi bajom van, vagy ha nagyon jól érzem magam, akkor is leülök a zongorához. És sok minden más is érdekel az életben, egyetemen tanulok, de a fő csapásirány, a zene változatlan gyerekkorom óta. Ők ebben teljes mértékben támogatnak, amikor megfáradok, ők rugdosnak tovább az úton, hogy menni kell és csinálni.
Mit tanulsz?
Egerben az Eszterházy Károly Egyetemen tanulok, magyar-ének szakon.
Tehát akkor neked is lesz egy rendes szakmád?
Igen, nemrég kezdtem el, és levelezőn végzem.
Mi fér még az életedbe, mivel foglalkozol szabadidődben?
A zene mellett óriási szerelem az irodalom, ezért választottam az egyetemen. Nagy vágyam a kettőt összekötni. Most, amikor a karantén-helyzet miatt kicsit lelassult az életünk, elgondolkodtam, hogy szeretnék egy olyan projektet is létrehozni, amiben külföldi, akár ismeretlen szerzők verseit megzenésítjük, és eredeti nyelven adjuk elő. Ehhez persze elképesztően sokat kellene tanulnom. Próbálkozom a rajzolással is, habár abban nem vagyok tehetséges, de rettenetesen élvezem. Úgyhogy közel áll hozzám minden, ami kreatív.
A duóban, illetve a formálódó zenekarban mi a munkamegosztás,kinek mi a feladata? Te énekelsz, a szöveget írod, vagy zenét szerzel?
A szöveget is én írom, és a zenét is én szerzem. A dallammal együtt érkezik a szöveg, együtt születnek meg a dalok. Habár zongorázom és gitározok is, szövegben mégis erősebbnek érzem magam. A zenében szükségem van valakire, aki még hozzá tud rakni, az ő füle meghallja, hogy mi kellene, és Peti ebben a felállásban egy szuper figura, mert a fülünk nagyon jól együtt dolgozik. Megmutatok neki egy szál gitáros vagy zongorás dalt, ő pedig hallja, hogy mit lehetne még vele csinálni. És remélem, hogy ez a zenekarral is ilyen jól fog működni.
Ez az első dal, terveztek CD-t, majd lemezbemutatót?
Régimódi vagyok, mert nagyon szeretnék egy CD-t, ami kézzelfogható, és ami mögött koncepció áll, én ebben hiszek. Régen egy bakelit vagy egy CD mögött is komoly gondolatiság volt, hogyan rakják össze, hogyan építik fel azt a lemezt. A bakelitnél az sem volt mindegy, hogy melyik dal kerüljön az A és melyik a B oldalra. Először jó lenne egy pár számos EP-vel kijönni, azokhoz klipet forgatni, mert ez manapság elengedhetetlen, hogy legyen egy vizuális része is. Utána lemezekben szeretnék majd tovább gondolkodni.
Önállóan vagy mással is együtt dolgoznál?
Nagyon szívesen dolgozom együtt másokkal, bárkit és bármit elém sodor az élet, mindenre nyitott vagyok. Óriási találkozások születnek véletlenül valahol Budapest belvárosában hajnali kettőkor, ez teljesen kiszámíthatatlan.
Emlékszel arra a pillanatra, inspirációra, vagy érzésre, ami a pálya felé terelt?
Nem volt ilyen pillanata az életemnek, amikor rájöttem, hogy én ezt szeretném csinálni. De arra emlékszem, hogy már a gyerekkori videókon is néhány évesen, kitört foggal és óriási vigyorral beszélek bele a kamerába, és valamilyen dalt kezdek el énekelni. Amióta az eszemet tudom, azóta valahogy mindig ehhez lyukadok ki, és nem is tudnék elképzelni semmi mást. Nem is volt alternatívám. Remélem, hogy egy életen keresztül ezt fogom csinálni, mert annyira izgalmas, hogy soha sem fogom megunni.
Palicska Irén
Fotó: Todoroff Lázár
