Még rokonai és ismerősei is furcsán néznek Szanka-Molnár Editre, amiért egy három és fél tonnás emelőkosaras autóval dolgozik, ha az ideje és az időjárás is engedi, akkor pedig egy 280 kilós nagy motorral rója az utakat. Sok időt töltött gyermekkorában bátyjával, mindig is inkább a fiús játékok érdekelték, babázás helyett pecázott és íjászkodott. Szakmája a hobbija, amit nagyon izgalmasnak és változatosnak tart. Én is meglepődök, amikor szembe találom magam egy apró, törékeny nővel, de igazából imponál, mennyire vagány.
Edit a Zsoldosban végzett varrónőként, aztán bolti eladó és panzió vezetői szakmát szerzett. A MARS csongrádi kisállateledel-gyárában a takarító csoportot vezette. – Négy évig voltam csoportvezető, de elég volt. Még ott dolgoztam, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogyan tudnék váltani, mit lehetne csinálni Szentesen, ami még nincs. Szeretek beszélgetni az emberekkel, de nem tudom magam elképzelni egy boltban, hogy 8 órát álljak a csemege pult mögött. Amikor láttuk az áramszolgáltatókat egy emelőkosaras autóval, akkor elgondolkodtunk a párommal, mi lenne ha, mi is vennénk egy ilyet, csak nem 12 métereset, hanem kicsit nagyobbat – meséli el vállalkozásuk kezdetét, amibe egy-másfél éve vágtak bele. Amikor megvolt az ötlet és az elhatározás, Edit keresett egy speciális tanfolyamot emelőkosaras darura, ami nem volt egyszerű. Itt helyben, Szentesen nem is talált, így Hódmezővásárhelyen sajátította el gépkezelői ismereteket. Az autó megvásárlása sem volt könnyű, Olaszországból szerezték be, német közvetítéssel. Több hónapot vett igénybe az ügyintézés és komoly összegbe került a megvásárlása. Ez Edit első vállalkozása, és bízik benne, hogy beindul.
„Van lehetetlen, de azt is megpróbálom megoldani”
És, hogy milyen munkákat végeznek? Műemlék védelem, vakolat és festési munkálatok, kémények bontása, építése, ablakok, homlokzatok tisztítása, napelemek, ereszcsatornák tisztítása, szerelése, reklámtáblák elhelyezése, viharkárok elhárítása. Edit lentről irányítja az emelőkosarat, ezt a nehéz és komoly koncentrációt igénylő feladatot nem adja ki a kezéből, hiszen vizsgát kell hozzá tenni. – Az első munkám Vásárhelyre szólított, a plébániánál festettek és restauráltak, az egyik fa ágai rálógtak a tetejére, az ágak leverték a cserepet és a vakolatot. A plébános szólt, hogy vissza kellene vágni az ágakat. Nem is gondoltam, hogy közterületről van szó, ami engedély–köteles, és valaki lefényképezett, hogy vágjuk a fát. Igazából nem láttam senkit, de délután jött a telefon, és már az első napon meg akartak büntetni, de a megrendelő elintézte a dolgot. Azóta minden esetben kérek engedélyt, ha fakivágásról van szó – mondja Edit, hozzátéve, volt olyan munka, amit ennek hiányában vissza is mondtak. A leggyakoribb megrendeléseik a favágások és a csatornatisztítások, főleg emeletes házaknál.
– Minden alkalommal más a kihívás, hogyan tudok beállni, hová tudok letalpalni, hogy ne boruljon fel az autó, és a lehető legbiztonságosabb legyen. Kikerülöm az erkélyeket, légkondikat a kosárral vagy a gémmel – sorolja Edit, aki legtöbbször lentről irányítja a gépet, ha azonban például ablaktakarításra kérik fel, azt inkább ő csinálja. Mindig fényképet készít és kér az elvégzett munkáról, így tudja dokumentálni a megrendelőnek, hogyan végezték el a feladatot. Mint mondja, kap hideget-meleget. Volt, aki szó szerint elküldte a francba, hogy zavarja a hangos munkavégzés, és sokan kétségekkel fogadják, hogy mit akar egy ilyen apró, törékeny nő, de aztán meglepődnek és elképedve veszik tudomásul, hogy milyen precizitással kezeli a gépet. Vállalkozásukkal Szentesen és környékén dolgoznak. Légkondicionálókat is szerelnek nyaralókra. Ami elérhetetlen, és nem tudják felvinni létrával, azt ők feljuttatják a magasba. – Nincs is lehetetlen? – kérdezem Editet. – Van, de azt is megpróbálom megoldani. Persze az autónak is vannak határai, 19 és fél méteres magasságig tudjuk felemelni a kosarát, hat méterig tud oldalra kinyúlni, ami ezen kívül esik, azt nem is próbáljuk meg. Ha kapok egy megrendelést, először mindig kimegyek, és felmérem a terepet.
„Drágám, te most fent alszol a magasban”
Bármilyen hihetetlen, fizikailag és szellemileg is igénybe veszi a munka a szakembert. Folyamatosan figyelni kell, több órán keresztül felfelé, a magasba nézni, 8-10 órát topon lenni nem egyszerű. 12 óráig nem lehet koncentrálni, mert csökken az ember figyelme, és kevés is elég ahhoz, hogy megtörténjen a baj. – Pont a párommal esett meg, hogy fent volt a magasban, és amikor le akartam hozni, az érzékelő vezeték beakadt egy faágba, a gép abban a pillanatban letiltott, és nem mozdult se le, se föl. Őt majdnem fent hagytam. Mondtam neki, hogy „Drágám, te most itt fogsz aludni, majd holnapra kitalálok valamit.” – meséli nevetve. De véletlenül a kosárban maradt egy lapát, amivel a párja lepiszkálta az ágat, a gép megmozdult és a férfi biztonságban földet ért. – Erre nagyon oda kell figyelni, mert ha véletlenül olyan ember reked a magasban, aki fél és pánikba esik, akkor bajban lettem volna. Ezért izgalmas ez a munka. Nem csak a szakmám, hanem a hobbim is, azt csinálom, amit szeretek, és ezt nagyon élvezem. A megrendelésektől függ, hogy Edit milyen beosztásban dolgozik. Ha esik igen, ha fúj, akkor viszont nem tudják elvégezni a feladatot, szélben nem viszi fel a kosarat.
Beszélgetésünk közben elárulja, még alpinista szeretne lenni, szép szakma, azt szívesen megtanulná, de szerinte a kora miatt már nem neki való, és nem megvalósítható. És akkor Edit újabb meglepetéssel rukkol elő. Kiderül ugyanis, hogy nagymama. Akit a képeken a kislányának néztem, valójában a 3 éves unokája. Három gyermeke, két lánya és egy fia van, 27, 25 és 17 évesek. Szabadidejében pedig motorra pattan, de nem ám a hátsó ülésre, hanem egy 500 köbcentis 280 kilós járgány nyergébe, – mert itt is szereti kézben tartani az irányítást -, és párjával együtt bejárják a környéket. Megtudom azt is, hogy a motorját Misinek, az autóját – egy különleges lila színű Chryslert – pedig Csipinek hívja. – És mi a neve az emelőkosaras autódnak? – Én Öreglánynak hívom, mert tényleg egy vén csotrogány, de nagyon jól működik. Úgy gondolom, hogy az autónak van lelke. Amikor beülök, köszönök neki, megsimogatom, és elmondom, hogy most megyünk, és dolgozunk. Illetve mikor visszaállok a telephelyre, megköszönöm neki a munkát, hogy biztonságban elvégeztük a feladatot, és befejeztük a napot.
Palicska Irén
