Fenekestül felfordul az életünk, ha kisbaba érkezik a családba, hát, még ha egyszerre három. Tavaly február végén nagy szenzáció volt Szentesen, hogy hármas ikrek születtek. Varga János és felesége, Vargáné Fodor Judit mindig is nagycsaládra vágytak, így teljesült az álmuk, a három éves Liliána pedig egyszerre három kistestvért is kapott. A feladatok koordinálása, a picik ellátása hatalmas feladat, főleg az első időszakban, de a szülők segítséget kaptak Olívia és Kornélia és Izabella mellé. A lányok másfél éves koráig a szentesi önkormányzat egy gondozónőt biztosít a számukra, akit most a járvány ideje alatt nélkülözniük kell, csakúgy, mint a nagyszülőket. Milyenek a hétköznapok a Varga családban, hogyan telt az első év, melyek a legnagyobb kihívások, és hogyan győzik energiával, erről kérdeztük a szülőket.
A járványveszély minket is óvatosságra int, így a személyes látogatás helyett videóchaten beszélgettünk. Hogy mindezt nyugodt körülmények között tegyük, Judit a délutáni alvásidőt ajánlotta. Egy órakor a lányok pihennek, ilyenkor ő is szusszanni tud egy kicsit. A gyerekeknek finoman szólva sem erősségük az alvás, így a szülők 24 órás szolgálatban és állandó készenléti üzemmódban vannak. Tavaly februárban hatalmas boldogságot jelentett a lányok érkezése, mind a ketten nagyon optimistán nyilatkoztak, akkor is és most is nyitottan és kedvesen fogadták lapunkat.
– Ugyanúgy optimisták vagyunk, csak egy kicsit fáradtabbak – mondja János.
– Nehéz volt ez az egy év, mindamellett nagyon szép, továbbra is boldogok vagyunk, de nagyon fárasztó. Főleg ebben a helyzetben, nem igazán van segítségünk, nem jönnek a nagyszülők sem, többnyire magunkra vagyunk utalva. Szerencsére mellettünk laknak a sógornőmék, akik azért igyekeznek besegíteni, figyelni a lányokra, amikor az udvaron találkozunk. Így kifejezetten sok a kihívás, de boldogulunk. A lányok nagyon édesek és ügyesek, egyáltalán nincsenek elmaradva, ahhoz képest, hogy koraszülöttek voltak, a 35. héten jöttek világra.
– Hogyan telik egy átlagos nap egy négygyermekes családban, mennyire szigorú a napirend?
– Hat óra körül ébrednek, reggeli után játék, majd jön a tízórai. Most, hogy ilyen szép az idő, kimegyünk a kertbe, nagyon szeretnek kint játszani, igazi kis birodalmuk van. Már mindannyian elég biztosan mennek, motoroznak, libikókáznak, tologatják a játékokat. Ebéd után alszanak, ami sajnos nem az erősségük. Se nappal, se éjszaka – nevetik el magukat mindketten. Nehéz az altatás is, főleg így napközben, és nem is alszanak túl hosszan, sajnos, egymást ébresztik. Lehet, hogy szaladnom kell beszélgetés közben, mert ha meghalljuk, hogy az egyik ébred, akkor futni kell, hátha még vissza tudjuk altatni, mielőtt a másik kettő is felébredne. Ez különösen akkor nehéz, ha egyedül vagyok, de azért próbálkozom. Alszanak másfél-két órát, fél négy körül uzsonnázunk, aztán megint megyünk ki az udvarra. Hat órakor vacsoráznak, aztán kezdődik az esti rutin, a fürdetés, és nyolc óra körül alszanak el. Ragaszkodunk a fix napirendhez, ezt próbáljuk tartani, mert egyébként nagy káosz lenne. Ők is tudják, hogy mi után mi következik, semmi meglepetés nincs számukra, szerintem ez biztonságot is jelent nekik.
– Apa mibe tud besegíteni, mi az erőssége a csapatjátékban?
– Reggel 8-ra megyek dolgozni, és délután 4-kor jövök haza, és akkor nekem is kezdődik a második műszakom. Ugyanúgy becsatlakozom mindenbe, mert szükség van rám. Nem lehet se a fürdetést, se az altatást egyedül csinálni. Este például „futószalagon” jönnek ki a lányok a fürdőszobából, valakit kétszer is megfürdetünk, mert nem tudjuk, hogy ki volt már a kádban és ki nem? A végén mindenki ágyba kerül és tiszta is.
– Nem sok pihenés jut, így meg kell osztanunk a teendőket. Jancsi mindenből kiveszi a részét, ha kell, akkor eteti, pelenkázza őket. Sőt, éjszaka, amikor én már nem bírok felkelni, ő van velük.
– Az önkormányzat egy évig biztosította a gondozónőt, neki lejárt a szolgálata, vagy meg tudták hosszabbítani a segítséget?
– Meghosszabbítottuk másfél évre, tehát elvileg augusztus végéig itt van velünk, de a kialakult helyzetben ő sem jár. Nem tudjuk, mikor tud újra visszacsatlakozni, bízunk benne, hogy hamarosan, mert hatalmas segítséget jelent nekünk. Bölcsődei gondozónő, és nagyon szeretik a lányok. Jól tudunk együtt dolgozni. Eddig a nagyszülők is sokat segítettek, most ők sem tudnak jönni.
– Hogy jönnek ki egymással a lányok, és ki milyen karakter?
– Nagyon kötődnek egymáshoz, és szerencsére a nagy lányunk is egyre jobban kötődik a picikhez, úgyhogy most már négyen jól eljátszanak egymással. Kornélia a kis felfedező, ő menne. Ha kinyílik egy ajtó, abban a pillanatban ott van, és át akar rajta jutni, mindig valami újdonságot szeretne. Izabella, a mimóza – veti közbe János. Igen, ő a kis kakukktojás, jó értelemben véve. Visszafogott, szégyenlős, de őt sem kell félteni. Olívia pedig inkább elméleti, nagyon szeret magában játszani, elmélyedni valamiben, könyvet lapozgat, épít, pakolászik. Ő igényli most a legtöbb figyelmet. Egyébként folyamatosan változnak, és egyre jobban működik közöttük a testvérdinamika, tehát nagyon jól eljátszanak nem csak egymás mellett, hanem egymással is. Valószínűleg ez az ikrekre jellemző.
– Milyen támogatást jelent az a hármas ikres csoport a közösségi oldalon, amelynek a tagjai? Akár praktikus tanácsokban, akár lelkileg?
– Sok hasznos és praktikus tanácsot kapunk onnan is, és persze jó látni, hogy vannak sorstársak, akik ugyanezekkel a kihívásokkal küzdenek. Én továbbra is tartom a kapcsolatot azzal a szobatársammal, akivel két hónapot töltöttem a kórházban, ő is hármas ikreket várt, egy hónappal utánam szült. Vele napi szinten kommunikálunk, megosztjuk egymással az ötleteket. Ő egyébként védőnő is, tehát ebből a szempontból is tud segíteni
– Mi jelentette a legnagyobb kihívást az elmúlt egy évben?
– Két nagy kihívás volt az életünkben, az egyik az alvás-altatás, amit említettünk, a másik pedig a betegségek. A nagy lányunk óvodás, ő elég sok főleg felső-légúti betegséget hazahozott, ami sajnos a piciken is keresztülment. Sokszor előfordult, hogy hárman vagy akár mind a négyen egyszerre voltak betegek. Ezt leszámítva jó babák, aranyosak, könnyű velük bánni.
Ekkor Jánosnak szaladnia kell a gyerekszobába, mert valaki felébredt. Judittal folytatjuk a beszélgetést. Megtudom, hogy babanaplót is vezet, amelybe feljegyzi a lányok életének főbb mérföldköveit.
– Némi elmaradásban vagyok, az elindulás még nem került be a naplóba, itt Kornélia volt a leggyorsabb, 11 hónaposan kezdett el járni, majd egy hónappal később követte őt Olívia és Izabella is. – Tavaly nyáron sokat utaztunk velük. Igazi turista látványosságnak számítottunk, amikor két autóval megérkeztünk a Körös-torokba. A lányok imádták a vizet. Az idén már a saját lábukon mennek. Előre félünk, mi lesz, ha hárman négyfelé szaladnak – meséli visszaérkezve János.
– Hogy győzik energiával?
– Nagyon jól kiegészítjük egymást. Amikor én vagyok padlón, akkor Jancsi nyugodt és türelmes, és fordítva. Eddig is mindent megoldottunk, ezután is meg fogunk.
Palicska Irén
